Lent is, fent is

Kicsit hülye hetem volt. Arról, hogy a word hogyan szivatott meg, arról már írtam. Nagy tragédia nem történt, pusztán csak egy nap csúszást szedtem össze. Az meg úgyis mindegy, hogy mennyi, ha már eleve minuszban vagyok.
Aztán a hétfőtől eltekintve, olyan igazi kerékpáros idő volt. Kedden azzal is mentem, aztán hazafelé beléptem egy benzinkúthoz, rendezni a gumikban a levegőviszonyokat. Azaz pumpáltam egyet. Szerda reggel összekészültem (nem egyszerű mutatvány), mennék a bungalóhoz, tolnám ki a bringát… tök lapos a hátsó kerék. Vissza a házba, gyakorlatilag újra kellett kezdenem a reggelt, egészen a zuhanyzástól. Persze sikerült olyan későn hazaérnem, hogy már esélyem sem volt defektet szerelni. (A teszt Exchange2003 rendszerem szabályszerűen meghülyült. Amikor anno leállítottam, akkor teljesen rendben volt. Ekkor meg nem lehetett visszaindítani.)
Csütörtök reggel venném elő a PDÁ-t a buszon – se kép, se hang. Unottan nyomtam neki egy soft reset-et. Semmi. Akkumlátor ki, megpiszkálás, vissza – semmi. A munkahelyen betettem a bölcsőbe, onnan kapnia kell áramot is – semmi. Végső elkeseredésben hard reset (power+calendar+messaging, majd közben soft reset a tollal) – semmi. Oké, levélnehezéknek majd jó lesz.
De legalább egy bátor domainprep rendberakta a tesztrendszeremet.
Időközben kiderült, hogy az esti sörözésnek lőttek – egyrészt tényleg meg vagyok csúszva, másrészt este hatra jön a vízszerelő hapi. De valami olyan hülye napom volt, hogy nem igaz. Vizespohárból ittam egész nap a kávét, mégis alig bírtam nyitvatartani a szememet. Aztán amikor elindultam haza, a céges buszon egyszerre kezdett el hatni az összes kávé. Úgy felélénkültem, hogy még a metrón is képtelen voltam lecsukni a szemem. Jó lett volna, ha legalább olvasni tudtam volna – de a PDA ugye éppen kinyiffant.
Otthon hat óra körül el is dobtam a billentyűzetet, úgysem tudok várakozás közben koncentrálni. Várakoztam… várakoztam… majd nekiálltam defektet szerelni. Közben elmormogtam néhány barátságos jókívánságot a defektmentes külsőm tervezője számára. Aztán vissza is vontam, ilyet ugyanis még nem láttam: a belső feslett szét, varrás mentén.
Persze a vízszerelő csak este fél kilenckor esett be.
Péntek reggel kínomban bedugtam itthon is a PDÁ-t a töltőbe… és párc perc után egyszer csak beröffent. Ott is hagytam, hagy szívja magába az eleséget. Janival kilogikáztuk, az lehetett, hogy szerda este valami beragadt alkalmazás nullára leszívta az akksit, a bölcsőben lévő töltő meg USB-s és valamiért nem tudta elkezdeni a töltést. Ezzel szemben az otthoni az masszív, konnektoros töltő.
Idióta hét volt, de a végére minden rendeződött. Van kerékpár, van PDA.
És a hétvégi megfeszített munka után már csak egy hetes a lemaradásom.

One thought on “Lent is, fent is

  1. Egyszer lemerült a főnököm brutál nagy pda-ja. Nem tudtunk vele semmit sem kezdeni, el is küldtük szervizbe. Ott meg kiröhögtek.

    Ha egészen lemerült a pda, akkor csak bölcső nélkül lehet tölteni, közvetlenül a pda-ba dugva a töltőt.

    Kipróbáltuk, és kb. 2 hónap punnyadás után életre kelt a pda.

    Aztán a főnök 1 hét múlva a buszon felejtette…)

    Ámen.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *