Élünk, éldegélünk

1994-98 között a koalíció nekiállt rendberakni a nyugdíjrendszert. 98-ban jött a Fidesz, szétverte az egészet. A nyugdíjrendszer azóta sincs rendezve, csak viszi a pénzt, értelmetlenül.

A mostani koalíciónak volt végre bátorsága hozzányúlni az egészségbiztosításhoz. Nem tudom, milyen lesz, nem látok bele a fejeikbe – de ami van, annál rosszabb nehezen lehet. Hiszen nem csak az a baj, hogy irgalmatlan pazarlás keveredik benne a cifra nyomorúsággal, hanem az is, hogy ez a két legnagyobb kolonc az ország gazdaságában – ezek fogják vissza leginkább a költségvetést.
Erre mivel jön a Fidesz?

Választási győzelme esetén egy Fidesz vezette kormány visszaállítja az egybiztosítós, állami, közös kockázatvállaláson alapuló egészségügyi rendszert és az egészségbiztosítási szerződéseket – közölte Zombor Gábor, a párt országgyűlési képviselője szombaton Budapesten.

A politikus – Kecskemét polgármestere, korábbi kórházi főigazgató – arra következtetett, hogy az állam sehogyan nem tudna magánjogi szerződésekkel a pénzvisszafizetést garantálni, ezért arra hívják fel az érintett biztosítókat, pénzintézeteket, hogy gondolják meg, belépnek-e a biztosítási rendszerbe.

Azaz gyakorlatilag felszólítja a kormányt, hogy ne kötelezzék el magukat, mert ők úgyis szét fogják baszni az egészet.

Mi meg csak élünk, éldegélünk. És próbáljuk úgy nevelni a gyerekeinket, hogy húzzanak el ebből az országból, az első leendő alkalommal.

9 thoughts on “Élünk, éldegélünk

  1. Nézd, én legalább annyira tudatlan vagyok a téren, mint te, szóval az ilyesmi felütést inkább hagyjuk. Ha komolyan érdekel, utána tudsz nézni a neten… ha vitát akarsz nyitni, arra csak azt tudom mondani, hogy erre most nincs sok időm, másfelől nem szívesen megyek bele olyan vitába, ahol a szakértők sem tudnak megegyezni.
    Én, laikusként azt látom, hogy az egybiztosítós, ‘állambácsi majd szétosztja a pénzt frankón, te meg – eszed, nem eszed, nem kapsz mást’-modell nálunk nem működik.

    A magam részéről úgy gondolom, hogy a több biztosítós modell ezen a helyzeten csak javíthat. Eleve kontrollt hoz a játszótérre az, hogy többen vannak, remélem lesz lehetőség arra, hogy különváljanak a szolidaritás/egyéni gondoskodás elvek, ha nem akarok a húgyszagú, lepukkant sztk-ba járni, akkor ne az agyonadózott nettó fizetésemből kelljen kipengetnem a horribilis magánkórház árakat… meg ilyenek. Naív vagyok, de úgy gondolom, a változás ott fog kezdődni, hogy versenyeznek majd értem.

    Viszont annyira nem vagyok naív, hogy ne tudjam, vannak országok, ahol nem jött be a váltás. De meggyőződésem, hogy egy rosszul működő rendszer, ahol egymással versenyeznek a biztosítók, még így is sokkal jobb, mint ez a szocializmusból ittmaradt abszolút kezelhetetlen, működésképtelen vacak.

  2. A legnagyobb baj ezzel a “valaki megcsinálta, én meg szétkúrom” hozzáállással, hogy mindezt bár egy valamilyen távoli, megfoghatatlan ojjektumra hivatkozva (Nép, Polgárok, Zemberek) teszi, de üvölt belőle az “azért szar, mert te csináltad, nem én” attitűd.

  3. Szerintem nem a _több_ biztosító lenne itt a lényeg, hanem hogy ne (csak) állami biztosító működjön.
    Az állami hivatalokban, beleértve ebbe az OEP-et, a NYUFIG-ot, bármelyiket -némi sarkítással- kizárólag olyanok ülnek, akik munka- és döntésképtelenek. Egy lényeg, hogy ne hibázzanak, mert akkor oda a köztisztviselői állás, és ha ezt csak azzal tudják elérni, hogy ne dolgozzanak, akkor nem is fognak, arról nem is beszélve, hogy verseny ide-oda, itt még mindig dübörög a korrupció.
    Nem azt mondom, hogy a magánszférában nem, de érdekes módon leginkább az állami megrendeléseknél van a hajcihő, a testreszabott kiírásokkal meg ilyesmivel.

    Mondjuk a GE Lighting pontosan tudja, hogy egy kiló wolfram mennyibe kerüla tőzsdén/boltban és ha öt magyar wolframbeszállító kórusban ennél ötször magasabb árat ad, akkor nem sóhajt és megveszi a legolcsóbbtól, hanem mindenkinek azt mondja, hogy elmentek a picsába és hozat Kínából.

    Magyarul hozzáértő magánkéz. Odaadják az egészet mittudomén az AB-Aegonnak, az majd kirúgja, akit ki kell, megnézeti a jogi osztállyal rendesen a beszállítói szerződéseket, ránéz az orvosok körmére, megkérdezi, hogyhogy a kettes műtő újracsempézése huszonötmillióba került stb. Nem harminc könyvelő van, aki átnézi a számlákat, hanem csak tizenkettő, de azok végighúzzák a napot, nem esik ki a ceruza a kezükből délután háromkor, meg péntek délben.

    De ez meg hogy néz már ki, hogy egynek adjuk oda. Aki akar, szálljon be, verekedjen. Iszonyú pénzek belemennek az egészségügybe, nem igaz, hogy nem lehet kijönni belőle, persze oda kell figyelni.
    Aki pedig akar, maradhasson az államiban.

  4. Na igen, ha csak egy cég van a piacon, azt úgy hívják, monopólium. Ami nem sokkal jobb az állami monopóliumnál.
    Több magánbiztosító, magánkézbe vagy magán üzemeltetésbe az eü. intézmények (tudom, hogy nem üzlet, de akkor mi?), az állampolgárt megtámogató törvényi védettség (szerződési kötelezettség), bonus-malus rendszer a járulékok oldalán (ami jó a biztosítónak is meg a biztosítottnak is). Mi ebben a bonyolult? – kérdezhetnénk.
    Kár, hogy ebben a végső szót egypár félbolond ex-téeszelnök mondja ki…

  5. Kicsit off, leginkább a kezdőbekezdésedre reagálok.

    Távol álljon tőlem, hogy a Fideszt védjem, de azért nem verték szét a többiztosítós nyugdíjrendszert. Belenyomtak egy 2-éves csúszást, de abban a legtöbb makrogazdász egyetért, hogy a 98-as nyugdíjreform változatlan állapotában és tempójában beborította volna az államháztartást.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *