Játszunk el egy gondolattal.
Mondjuk azt mondom neked, hogy indulj el reggel nyolckor dél felé és menjél, ameddig tudsz aznap. Eljutsz harmincöt kilométerre. Aztán azt mondom neked pár nap múlva, hogy indulj el megint ugyanonnan, csak éppen most vigyél magaddal egy húszkilós hátizsákot. Nekiindulsz, de most már csak 30 kilométerre jutsz.

Most képzeld el, hogy az a nap az élet, a távolság az életkor, a hátizsák meg a többletsúly, más néven súlyfelesleg.

Valahogy az emberek képi világába sokkal jobban illeszkedik az, hogy a dohányos mérgezi magát – hiszen látványosan megy befelé a száján a füst. De messze nem ilyen látványos – pedig ugyanolyan hatású – amikor az ember kenyérre katonáz egy jófajta teaszalonnát és bevágja. Ma már ez méreg, hiszen legtöbbünk nem él olyan életet, hogy ekkora kalóriabombákra szüksége lenne.

És ha már itt járunk, régóta le akarok számolni egy fajta védekezéssel. Mind a cigarettánál, mind a többi erősen káros szokásnál fel szoktak hozni példaképpen olyanokat, hogy “de nézzük meg Pista bácsit, az öreg inas kora óta dohányzott, aztán mégis csak 85 évesen halt meg”.
Eltekintve attól, hogy Pista bácsi az utolsó öt évében jó, ha kéthetente kapott levegőt, az érvelés máshol is hibás. Én úgy tudom, hogy életkorunk alapvetően a génjeinktől függ: legalábbis a gének meghatároznak egy zónát, ameddig a szervezet funkcionálni fog, eltekintve persze az extrém esetektől: baleset, háború, beszólás a kocsmában. Nézzük például Pista bácsit: életerős géneket örökölt, jó esélye volt a 85-100 év közötti zónára – de meggyötörte az élet. Túlélt két világháborút, fiatalkorában és felnőttkorában is sokat nélkülözött. A bagót viszont nyomta végig. Meghalt 85 évesen. Aztán mondjuk te, aki születésedkor a 65-80 közötti zónába kapsz jegyet, leéled úgy az életedet, hogy mind a testedre, mind a szellemedre vigyázol – és emiatt csak nyolcvanévesen dobod majd fel a pacskert. Nos, lehet, hogy a tények ismerete nélkül úgy nézhet ki, hogy nem érte meg egészségesen élned – de ez csalóka nézőpont. A valóság az, hogy az egyik ember a minimumot hozta ki a lehetőségeiből, a másik pedig a maximumot.

Megjegyzés:
Ezért szoktam mondogatni, hogy vigyázó szemetek szüleitekre, nagyszüleitekre vessétek. A génjeiteket tőlük öröklitek – és ez nem csak a várható életkor zónáját határozza meg, hanem azt is, hogy milyen szervi jellegű betegségekre lesztek hajlamosak, milyen betegségek ellen kell előre védekeznetek.