Must read and understand

Napok óta itt motoszkál az agyamban ez a bogár… melyet Lepi tett bele a fülembe ennél az írásnál.

Mázli esetén pedig ezek között akad egy-két alapmű, amit érdemes volt elolvasni, és valóban eligazít.

Egy-két??
Aztán gondoltam, összeszedem azokat a könyveket, melyek a megfelelő időben megfelelő erővel – nagyon – rúgtak seggbe.

Kezdjük a gyerekkorral.

  • Uszpenszkij: Krokodil Klub
    Oké. Sejtem, hogy most kinyílt néhány bicska a zsebekben. De akkor is… ez volt életem első könyve. Hét éves voltam – és maximálisan értékeltem az első könyvet. Abszolút belehelyezkedtem a cselekménybe. Napokig álmodtam róla. Utána többször is újraolvastam. Ideális első köny volt egy magábafordulásra hajlamos gyerek számára – megszerettette velem az olvasást.
  • Cooper: A Nagy Indiánkönyv
    A mi korosztályunkra még az indián romantika volt hatással. Amikor csépeltük egymást a játszótéren, akkor az egyik csapat mindig kovboj volt, a másik meg apacs vagy mohikán. A két nagy indiánoskönyv közül én Cooper ötkötetes regényfolyamát tudtam előbb megszerezni. Nem túlzok: nagyanyám házában lefeküdtem a földre a cserépkályha elé – és reggeltől estig kiolvastam mind az öt kötetet. Voltam talán kilenc éves.
  • Ráth Végh István összes
    Gyerekkorban alapmű. Már jócskán felnőttként egy buliban rendesen összevesztem egy bölcsésszel, aki mindennek lehordta ezeket a könyveket. Szerintem pedig mind a hét könyv tökéletes egy gyerek számára: érdekes, olvasmányos… és észrevétlenül bevezeti azt a kis hátulgombolóst a történelembe. Amellett, hogy tisztázza a fejében a történelmi időszakokat, az eseményeket, párhuzamba téve Európa fontosabb eseményeit, olyan sztorikkal is bőven ellátja, melyektől egyszerűen nem tudja letenni a könyvet. Nálam ezek a könyvek jelentették olvasásban a kenyeret: mindig képes voltam olvasni a hét vastag kötet közül valamelyiket. És mindig olvastam is. (Akkoriban vettem fel azt a szokást, hogy párhuzamosan 4-5 könyvet olvastam egyszerre.)
  • Komjáthy István: Mondák Könyve
    Egy kötetbe összegyűjtve az összes magyar monda. Szépmezők Szárnya… mond ez a név valakinek valamit?

Aztán nézzük most már a felnőttebb válogatást:

  • Boris Vian: Tajtékos Napok
    Ezt a kötetet miattam nem lehetett évekig megszerezni Veszprémben. Új kiadás nem volt, az antikváriumban pedig egyébként is napi vendég voltam – és amint felbukkant egy példány, egyből megvettem, majd odaajándékoztam annak az illetőnek, akivel éppen olyan viszonyban voltam, hogy érdemes volt odaadni neki.
  • Clifford Simak: A város
    Volt egy olyan időszak az életemben, amikor baromira belezúgtam a sci-fibe. Feltételezem, ez a belezúgás ténylegesen életkorfüggő – mindenesetre, ha így van, akkor én pont beletrafáltam. A rengeteg eredeti ötlet szabályszerűen úgy kitágította a gondolkodásomat, mintha rendszeresen belőttem volna magamat. Tulajdonképpen be is lőttem – mindegyik könyv egy-egy injekcióstű volt.
    Ja, és a köny: Simak bácsi mindegyik könyve akkorát üt, mint Tyson. Komolyan. Tudtommal négy könyvet írt, itt most a Várost emeltem ki, mint legismertebbet, de a többi sem rossz.
  • Stanislaw Lem: Kiberiáda; illetve novellák
    Trurl és Klapancius… hihetetlen, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy az összes hozzájuk kapcsolódó történetet öszerendezze egy kötetbe. (Habár nemrégen láttam egy Lem összest, abban talán együtt vannak.)
  • A.C. Clarke: Űrodisszeia sorozat
    Igen, szintén a sci-fi vonulat.
  • Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
    Tulajdonképpen még mindig sci-fi, de én nem szívesen sorolom ide. Mióta sci-fi az, amikor valaki az élet értelmét keresi és messzire szárnyal a fantáziája?
  • Kurt Vonnegut: Börleszk
    Brutálisan ütött a könyv – még az a régi, Réber által illusztrált kötet. Egy szerencsétlen családi nyaralást mentett meg. Én már abban a korban voltam, amikor elvártam, hogy elismerjék, hogy önálló lény vagyok – a szüleim pedig ezt még nem igazán ismerték ezt fel. Ha vacak kedvem volt, lefeküdtem a szőnyegre és mondatról mondatra élveztem végig a könyvet, elfelejtve mindent, csak idiótán vigyorogva.
  • Kurt Vonnegut: Macskabölcső
    Ugyanaz, mint az előbb. Ugyanakkorát ütött, ugyanúgy Réber László, ugyanúgy katarzis.
  • Vladimir Paral: Kisértések A-tól Zettig
    Egy borzalmasan megírt remek könyv. Hogy is mondjam.. a témában sokkal több volt, mint amennyit Paral kihozott belőle… de az aktív olvasó ilyesmin nem akad fenn.
    Alapvetően egy nagyon fontos erkölcsi megfontolásról szól: mikortól vagyunk kurvák?

    Egy férfi odamegy egy nőhöz.
    – Asszonyom, tízmillió forintért lefeküdne velem?
    – Hát… tulajdonképpen igen.
    – És tíz forintért?
    – Hogy merészeli! Minek néz maga engem!
    – Az, hogy maga micsoda, azt már tudjuk. Most már csak az árfolyamon vitatkozunk.

    Tehát néhány embert megkeresnek és pont azt kínálják nekik, amire vágynak: pénzt, hatalmat, előrelépést, lehetőségeket. Cserébe alig kérnek valamit. Tegyenek a nevük elé egy ‘ag’ szócskát. Meg ilyenek. Semmi, azokért az előnyökért, amiket cserébe kaptak az illetők. Csakhogy azáltal, hogy beáldozták a nevüket, beáldoztak egy darabot magukból is. A többi ajánlat is pont ilyen volt, egyre többet kérve az emberektől, egyre inkább arra kényszerítve őket, hogy feladjanak eredeti magukból mindent – egyre kevesebb értékért, melyeket ők, belecsavarodva a spirálba, egyre többnek tartottak.
    Sajnos a könyvbe bekerült a klasszikus ‘vörös farok’, a vége heppiend lett – én gátlástalanul felülírtam ezt a saját verziómban és az összes főhős megérdemelten elbukott.

  • Heinlein: Angyali üdvözlet
    Csak ismételni tudom magam: ez is egy rosszul megírt nagyon jó könyv. Annyi a különbség, hogy itt a történet kerek, de a stílus… borzalmas. Viszont vallás, emberneklevés témában nagyon ott van.
  • Lawrence Durell: Alexandriai Négyes
    Tulajdonképpen semmi izgalmas: Alexandriában történt valami, emberhalál lett a vége. Aztán az érintett négy személy elmondja, hogy mi is történt szerintük. Mindenki meg van győződve arról, hogy a tiszta igazságot mondta. Mindegyik történet teljesen más.
    Ennyit az objektív igazságról.
  • Gerard Durell: Családom és egyéb állatfajták
    Letehetetlen.
  • Gerard Durell: Madarak, vadak, rokonok
    Ez meg a folytatása.
  • Tolkien: A gyűrűk ura
    Ezt most kicsit gáz felvenni a nagy könyvek közé… de mentségemre szolgáljon, hogy az én életembe ez a könyv 1981-ben lépett be. FEB táborba mentem Miskolcra. (Egyhetes nyári felvételi előkészítő tanfolyam, középiskola harmadik-negyedik között.) Szüleimtől 120 forintot kaptam az egy hétre. Ez rettenetesen nagy összeg volt, akkoriban a havi zsebpénzem volt 150 forint.
    Első nap lementem a menzára ebédelni – és a menza mellett megláttam egy könyvesboltot. Bementem, körbenéztem – és megláttam ezt a háromkötetes könyvet. Pont 120 forintért. Mi az, hogy megszólított? Hívott, ordított. Persze, hogy megvettem, aztán egy hétig nem igazán ettem. de nem is hiányzott. Bőven megérte.
    Az, hogy most már a csapból is Frodó folyik, az leginkább elkeserít. De ettől még az élményeimet nem tudják elvenni.
  • Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
    Mit mondjak, hatalmas könyv. Bár csak én tudnék ilyen széles látókörrel egybemosni életet, hitet, gondolkodást, mint ahogyan Rushdie-nak sikerült.
  • Robert Merle: A sziget
    Egy könyv arról, hogyan mehet tönkre egy demokrácia, ha az elején nekiállnak hatalomszerzésből feszegetni a határait. Aktuális? Naná.
  • William Golding: Legyek ura
    Kicsit rímel az előzőre: hogyan rendezkednek be felügyelet nélküli gyerekek egy szigeten.
    Egyszer olvastam el… többször nem volt hozzá kedvem.
  • Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány
    Időben megkaptam a figyelmeztetést: ‘Tegyél magad elé egy papírlapot és azon vezesd, hogy ki kicsoda, mert a végén belezavarodsz’. Így is volt, a fonal végigvezetett a könyvön. Kellett.
  • Salvador Dali: Millet Angélusának tragikus mítosza
    Nehéz erről a könyvről nyilatkoznom. Egy őrült zseni elemez ki egy képet. Iszonyúan. Itt érzi meg az ember, hogy egy festőzseni mennyire más síkon gondolkodik. Ránéz egy képre – és az nyomasztja. Majd erőt, energiát nem sajnálva megkeresi, miért is nyomasztja a kép – és olyan dolgokat tud meg magáról és a képről, melyekre csak annyit lehet kívülállóként mondani, hogy ‘a-hem’.
    Magának a könyvnek is története van. Én akkoriban éppen útkereső fázisban voltam, az egyetemet otthagytam az egyetemi munkásszálló (Tudósotthon) kedvéért. Itt jöttem össze egy oktatómmal. Nőből állt a szerencsétlen, de csak szellemi viszonyról volt szó. Ő csinálta meg, hogy amikor megtudta, hogy a fenti könyv megjelenik, Veszprém összes könyvesboltját – beleértve az utcai bódékat is – felkereste és elrakatott egy példányt magának. Így sikerült levadásznia a Veszprémbe küldött 1, azaz egy darab példányt.
  • Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio – Díszgyász – Harlekin milliói
    Kicsit szeszélyes voltam, hogy ezt a trilógiát ragadtam ki Hrabal életművéből. Hidd el, legalább ennyire jó a többi könyve is.
  • Teilhard de Chardin: Az emberi jelenség
    Egy jezsuita atya, aki mellesleg paleontológus is. Megvan? Dinoszaurusz csontok vs. intelligens teremtés. A fazon viszi a lécet, sikerül egy olyan elképzelést kihozni a jelenségekből, melyet én is maximálisan el tudok fogadni. Bármilyen furcsa, de némi morgás után ugyan, de az egyház sem rúgta ki. De nem is szeretik, lásd esperes úr.
  • Robert Pirsig: A zen és a motorkerékpárápolás művészete
    Egy időben azt mondtam, hogy ez a biblia. Ezt kell elolvasnia mindenkinek, aki valami gondolkodási rendszert akar kiépíteni a fejében. Most már nem vagyok ennyire kizárólagos… de ezt a könyvet feltétlenül olvasd el. Többször.
  • Jung: Lélektani Típusok
    Vacak 80 oldalas füzet. Amikor 1987-ben szakmai gyakorlatra mentünk az NDK-ba, a három hét alatt mindenki kiolvasta mindenki más könyvét. Én ellenben nem tudtam kivégezni ezt a vacak kis füzetet, pedig megtettem mindent: a szivarmániám miatt a pincébe leüldözve, a lépcsőn ülve olvasgattam ezt a könyvet, tengeri hajón a szűk folyosón… mindenhol olvastam, ahol volt egy szabad percem. De a lassú olvasás meghozta gyümölcsét, köszönöm szépen, fogtam az üzenetet.
    Olyannyira, hogy a fenti három könyv érdekes módon olvadt össze a tudatomban. Az úrkúti házunkban álltam neki radiátorokat festeni: baromi hosszú radiátorok, reménytelen, unalmas munka. És egyszer csak beindult az agyam, rájöttem, hogy a fenti három könyv ugyanarról szól, csak máshonnan megközelítve a témát. Egy nagyon hosszú gondolatfolyam során összeolvasztottam a három könyvet, miközben a kezem motorikusan kente a radiátorbordákat. Napokon keresztül. Azt hiszem, kelkáposztafőzeléket ettem, egy héten keresztül. De nem érdekelt – a szellemi kaland ritka izgalmakat hozott.
  • Douglas Adams: Galaxis útikalauz sorozat
    Ugye, a világ egyetlen ötkötetes trilógiája. Szórakoztató – és elgondolkodtató. Ha író lennék, ilyesmiket szeretnék írni.
  • Terry Pratchett összes Discworld kötete, angolul
    Vagy ilyeneket. Pratchett univerzuma, az író bölcsessége… páratlan. Sajnálatosan, mindez a magyar fordításban khmm… nem igazán jön át. Hidd el nekem, már csak ezért a negyven könyvért is érdemes megtanulni angolul.
  • Márai teljes Napló sorozata, beleértve a kint megjelentetteket is
    Megint nem tudok mást mondani, kötelező. Ember akarsz lenni? A gondolkodó fajtából? Tudni akarod, mi az, hogy emberi méltóság, minden körülmények között? Tessék elolvasni a naplókat. Van vagy sok: egyrészt kiadták magyarul a kiherélt verziót, melyre válaszlépésként a Vörösvári kiadó Kanadában kiadta mindazt, amit kihagytak. Nem kicsit pikáns, hogy a kihagyott részekből álló napló vastagabb, mint a hazánkban megjelent. Kicsit kellemetlen összeolvasni a kettőt… de mintha láttam volna a könyvesboltban olyan verziót, mely a kettőt fésüli össze.
  • Márai füveskönyv
    Egy ihletett állapotban írott könyv. Elolvasod – és minta baltával faragnák meg jégtömbbe fagyott jellemedet.
  • Weöres Sándor: A teljesség felé
    Elérkeztünk a keleti misztikához, idehaza. Nehéz olvasmány, nem is ajánlom, hogy csak úgy nekiugorjál, mint a Népsportnak. Nálam ez a könyv hever az éjjeliszekrényemen, 1 versrészlet/este sebességgel olvasgatom. Olyan, mint a lembas a Gyűrűk Urá-ban, időnlént egy-egy csepp elég belőle, hogy hosszú ideig elgondolkodjál.
  • Faludy: Test és lélek
    Korábban pedig ez a kötet hevert az éjjeliszekrényemen. Faludy rengeteg verset fordított a világirodalomból: ez a vaskos kötet a kedvenceit tartalmazza ebből a körből. Igazából én nagyon szeretném Faludy költészetét, de a témája – immár – taszít. Ez az egész tetves huszadik század a ‘ki kommunista, ki nyilas’, ‘kit miért ölünk meg, kit miért alázunk meg’ gondolatkörrel… taszít. Tudom, hogy volt… de nem akarok benne vájkálni.
    Ezzel szemben a világirodalomban lubickolni Faludy kalauzolásával, megismerni, hogy a népek hogyan élik meg a szerelmet… ez igen. Erről szól az antológia.
  • Mrozek: Zuhanás közben
    Az írónak azóta megjelent egy bővebb válogatása (4 kötet), plusz elérhető már a drámáinak gyűjteményes kiadása is… de engem a fogékony időszakban a fenti könyv talált el. Mit mondjak… ugyanolyan tudattágító hatása volt, mint a sci-fi könyveknek.
  • Joseph Heller: A 22-es csapdája
    Nocsak, az első kötelező irodalom. Nincs mit írnom róla, ismeritek nyilván.
  • Tamási Áron: Ábel
    Olyan időszakban talált meg, amikor minden szanaszét volt körülöttem,. Márpedig ez a könyv fenyőszagot és rendezettséget hozott az életembe. Elolvastam később is, jót szórakoztam rajta – de ugyanazt a helyrekattintást sohasem éreztem újra.
  • Shakespeare: Hamlet
    Elolvastam a szerző összes drámáját, versét. Félelmetesen ismerte az embereket. De két drámája ütött meg úgy, hogy csak nehezen tudtam felállni a földről. Ez az egyik.
  • Shakespeare: III Richard
    Na, ez meg a másik.
  • Bacsó Péter: Tanú
    Feltételezem, közületek nem túl sok embernek adatott meg, hogy élt valahogy, gondolkodott valahogy – aztán hirtelen közölték vele, hogy minden máshogy van. Ma már csak egy furcsa korszak dokumentuma – akkor egy nagyon fontos gondolatébresztő könyv volt.
  • Hofstadter: Esher, Gödel, Bach
    Most csaltam egy kicsit. Ezen a könyvön még nem tudtam átrágni magam – de már az első száz oldal is adott annyit, amennyiért ezt a könyvet fel kell venni a listára. És még hátravan 650 oldal.
  • Walter E. Kugemann: Tanuljunk meg tanulni
    Ha eddig nem tudtad, miért nem tudsz tanulni, ez a te könyved.
  • Pratkanis-Aronson: A rábeszélőgép
    Én ezt tenném meg kötelező irodalommá minden iskolában. El se tudom képzelni, hogyan élhetnek emberek, akik nem olvasták – mit olvasták! – nem sajátították el mindazt, ami ebben a könyvben van. Zavaros világunkban olyan ez a könyv, mint az oxigén.
  • Aronson: Társas lény
    Ez se rossz, de nem annyira közvetlen, nem annyira gyakorlatias, mint az előző kötet. De ha tudni akarjuk, miért is viselkedünk úgy, ahogy éppen… akkor segít.
  • Mérő László: Mindenki másképp egyforma
    Hja. Ha nincs kedved az emberi gondolkodással foglakozó irgalmatlan nagy kupac könyvön átrágnod magad, akkor olvasd le ezt a remek stílusú, értő összefoglalást.
  • Mérő László: Észjárások
    Dettó.
  • Eric Berne: Emberi játszmák
    Most nem részletezném, milyen élethelyzet vitt rá, hogy átrágjam magam Berne tranzakcionális pszichológiáján. Legyen elég, hogy segített. Nem csak a szituáció kezelésében, hanem általánosabban is. Hiszen nincs olyan túl sok megközelítése az emberi viselkedésnek… de Berne elmélete üde újdonság volt számomra.
  • Szentgyörgyi József: Nagy Paulóskönyv
    Már látom a zavart guglizást az olvasók között: hát ez meg mi a csoda lehet? Egy méltatlanul elfeledett könyvről van szó, egy rendkivüli humorral megírt lexikonról. Ha bármikor rossz a kedvem, akárhol felcsaphatom – és már jön is a váratlan gyomros.
  • Dévényi Tibor: De hová tűnt Artúr?
    Na, kezdhettek megint guglizni. Nem, ez nem az a Dévényi Tibor. Ez egy fenomenális humorral megírt helyzetjelentés a nyolcvanas évekből. Elméletileg sci-fi lenne… de ne dőlj be.
  • Scott Adams: A Dilbert-elv
    Scott Adams-től mindent. Nem hülyéskedek.
  • Scott Adams: Dogbert szigorúan titkos vezetői kézikönyve
    Igen, ezt is.
  • C. Northcote Parkinson: Parkinson törvénye
    Habár a Dilbert-elv (Peter-elv) fényében kicsit már ódivatú, de azért még elég ütős elemzésekből áll.
  • Lao Ce: Tao Te King
    Hát, igen.
  • Biblia
    Most meglepődtél? Hogyan akarsz megismerni más gondolkodásmódot, ha nem ismered azt a könyvet, amely a környezeted gondolkodásmódját a leginkább meghatározta az utóbbi durván ezer évben?

14 thoughts on “Must read and understand

  1. Nagyon jó lista, utána is nézek a nekem még hiányzóknak. Amik még nekem ilyen reveláció-értékű darabok voltak (a teljesség igénye nélkül):

    Chuck Palahniuk: összes (Harcosok Klubja, és a többi)
    Richard Dawkins: összes (zseniális evolúció-kutató, egy könyve után már nehéz hinni a kreacionistáknak)
    Desmond Morris: Csupasz majom (ld. Dawkins)
    Daniel Quinn: Ishmael (újra el kell olvasnom, anno megdöbbentő élmény volt).

  2. Merle-vel kapcsolatban, akinek a könyveit nagyon szeretem.
    Számomra a legmegdöbbentőbb könyve a ‘Mesterségem a hálál’. Napokig csak néztem ki a fejemből utána…
    Ja és a ‘Francia históra’ sorozat. Imádom a történelmi témájú könyveket, mind a 13-at elolvastam.

  3. Különbözőek vagyunk: nekem pont a ‘Francia História’ sorozattal lett elegem Merléből, az utolsó 3-4 kötetet már meg se vettem. Amilyen jól indult az első négy kötettel, annyira dagályos oldalszámpuffasztás lett belőle később.

  4. Caleb,
    Ebből egyedül a ‘Csupasz Majom’ volt meg – nem rossz könyv, de a reveláció valahogy elmaradt. Mindenesetre köszi a tippeket, elraktároztam.

  5. “Stanislaw Lem: Kiberiáda; illetve novellák
    Trurl és Klapancius… hihetetlen, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy az összes hozzájuk kapcsolódó történetet öszerendezze egy kötetbe. (Habár nemrégen láttam egy Lem összest, abban talán együtt vannak.)”

    Együtt vannak, a második kötetben ha jól emléxem.

    Esetleg egy kiegészítés az én listámról
    Asimov, Isaac:
    Asimov Teljes Alapítvány Birodalom Robot Univerzuma 1-7 kötet + az A kiegészítő kötet.

  6. Melyik az a hely, ahol 48 órából áll egy nap? Ezek egy részét nem tudtad máskor elolvasni, csakis egyetem után. Nekem nagyságrendekkel csökkent az olvasásra fordítható időm. Nem értem! Hánnyal olvasol? Ezerrel?
    Jövök neked egy listával a sajátjaimmal. ;-)

  7. Sok mindenen múlik. Egyébként tényleg nagyon gyorsan olvasok, köszönhetően annak, hogy kora gyerekkorom óta bújom a könyveket. (Nagyon visszahúzódó gyerek voltam, legjobb barátaim mindig is a könyvek voltak.)
    Másrészt meg igyekszem úgy szervezni az életemet, hogy amikor van egy szabad percem, mindig legyen ott valami olvasnivaló. Most például az éjjeliszekrényemen ott van egy Weöres kötet, az étkezőasztalon egy Dilbert album, a nappaliban Dali naplója, a PDÁ-n pedig Ábel Amerikában. És ez ment végig, általában 4-5 könyvet tartottam párhuzamosan nyitva.
    Mondjuk úgy már én se tudok olvasni, hogy kényelmesen leülök a fotelbe és órákig olvasgatok… de ilyen töredék időkből elég sok össze tud jönni, különösen, ha tömegközlekedem. Másfél óra oda, ugyanannyi vissza… és a PDA mindig kéznél van.

  8. Lássuk csak, lássuk csak… Azt mondod:
    “Kezdjük a gyerekkorral” majd kicsit később:
    “most már a felnőttebb válogatás”

    Na, most vajon olvassa-e a blogod valaki, akinek atyai jótanácsokat akarsz osztani, mondjuk konspiratív okokból indirekte és mondjuk pont a gyerek- és felnőttkor határán van…

    Vagy csak én kombinálom túl.

  9. Vagy csak te.

    A helyzet az, hogy szoktunk beszélgetni is. :) Meg miért pont csak a határon akarnék tanácsot adni?

    Nem, egyszerűen sorbavettem, mely könyvek voltak rám nagy hatással. A kort meg azért kellett külön jelölni, mert ha csak úgy beírom, hogy “Krokodil Klub”, nem kevesen néztek volna hülyének.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *