Dali

Nagyon durva. Dali gondolkodását már ismertem, csikókoromban kivégeztem tőle a ‘Millet Angélus’-át (‘Millet „Angelus”-ának tragikus mítosza’), tisztában voltam a paranoia kritikára alapuló gondolkodásával – de ez a napló akkor is durva. Durván jó.

Ilyenek vannak benne:

Csaknem minden tévedés szent. Sose próbáld kijavítani. Épp ellenkezőleg: racionalizáld, értsd meg teljesen. Utána már szublimálni is tudod.

Meg ilyenek:

A mértani gondolkodás mindig utópiába hajlik és kedvezőtlenül hat az erekcióra. Egyébként a mértantudósoknak szinte sose áll fel.

Indul a hajtás

Valamivel több, mint egy hétig itthon leszek. Pont ideje, nagyon el vagyok maradva a házzal.

Nagyítás

A biztató kezdet.

Nagyítás Nagyítás

És a vele járó felfordulás.

Mielőtt azt kérdeznéd, hogy ‘Na de kedves JoeP, egész nap csak öt darab léc?’… közlöm, hogy azóta le is fúrtam az egészet a betonba egy 15 éves noname fúróval. Csak már rámsötétedett, ezért nem tudtam lefényképezni. Jó hír, hogy a szomszédok jól bírják az esti betonfúrást.

Foglalkoztam a bloggal is. Kidobtam a New Yorker widget-et, mert sokszor hibázott. Beraktam helyette egy flickr okosságot. Jó az, ha nem csak szöveg van egy blogon.

Aztán napközben visszavittem a két hete vásárolt DVD írót, mert olyan volt, mint egy magyar nemes: nem írt, nem olvasott. Utána voltam a T-kábelnél is és átváltottam digitálisra – de a set top box-ot még nem volt időm beszerelni. Viszont holnap istenbizony pezsgőt bontok, mert jubileum van: beszereztük a dohányzóasztalra a hetedik(!) távkapcsolót. És még nincs vége.
Majd visszavittem Nej húsevő napozóágyát a Baumaxba és becseréltem két éjjelilámpára. Meg egy újabb túlélő tipusú grillsütőre.

Things happen.