Estefelé, sörözés közben Fisher99 megjegyezte, hogy remélhetőleg nem kerékpárral vagyok.
– Miért? – kérdeztem vissza.
– Mert ma estére igérik Minden Viharok Öreganyját, aztán nem olyan nagy élmény azt két keréken elkapni.
Nos, nem tudom miért gondolta, hogy gyalog olyan sokkal kellemesebb lenne. A Kökinél szakadt le az ég, gyakorlatilag kétféle csoportba sorolva az embereket: az egyikbe a bőrig ázottak tartoztak, a másik meg csak elméletileg létezett.
Bár a legszebb a hazasétálás volt.
Mondjuk, én nem bántam a dolgok ilyetén állását, hiszen nekem pont ezt írta elő az orvos: a túlmelegedett agyamat hűtenem kell – és mi jobb van a kontakt hűtésnél? (Feltéve, hogy nem a bogaras verzió jön be.)
Szóval alapvetően vigyorogva sétáltam haza a felhőszakadásban. A gatyám is csak akkor lett tele, amikor megláttam, hogy a járdát egy fa torlaszolja el – egy fa, mely nem sokkal ezelőtt még egyben volt, most pedig hosszában kettéhasadt és a darabjai a járdára dőltek.
Hoppá. Itt nem viccelnek.
Aztán megjelent Nej kocsival és felszedett.
Recent Comments