Egy kis zuhé

Estefelé, sörözés közben Fisher99 megjegyezte, hogy remélhetőleg nem kerékpárral vagyok.
– Miért? – kérdeztem vissza.
– Mert ma estére igérik Minden Viharok Öreganyját, aztán nem olyan nagy élmény azt két keréken elkapni.
Nos, nem tudom miért gondolta, hogy gyalog olyan sokkal kellemesebb lenne. A Kökinél szakadt le az ég, gyakorlatilag kétféle csoportba sorolva az embereket: az egyikbe a bőrig ázottak tartoztak, a másik meg csak elméletileg létezett.
Bár a legszebb a hazasétálás volt.
Mondjuk, én nem bántam a dolgok ilyetén állását, hiszen nekem pont ezt írta elő az orvos: a túlmelegedett agyamat hűtenem kell – és mi jobb van a kontakt hűtésnél? (Feltéve, hogy nem a bogaras verzió jön be.)
Szóval alapvetően vigyorogva sétáltam haza a felhőszakadásban. A gatyám is csak akkor lett tele, amikor megláttam, hogy a járdát egy fa torlaszolja el – egy fa, mely nem sokkal ezelőtt még egyben volt, most pedig hosszában kettéhasadt és a darabjai a járdára dőltek.
Hoppá. Itt nem viccelnek.

Aztán megjelent Nej kocsival és felszedett.

Belefeledkezve

Megpihentem kicsit a Westend központi szökőkútjánál. Kisgyerekek jöttek-mentek, ki hosszabb, ki rövidebb ideig élvezkedett a kútnál. Eltekintve egytől, aki már több, mint egy félórája nem bír betelni a látvánnyal: tapicskol, sikoltozik, visszafojtott lélegzettel vár, amikor nem jön a víz és boldog, amikor újra beindul.
– Igénytelen egy gyerek lehet ez – gondoltam – ennyi ideig fogva tartja ez a látvány.
Aztán realizáltam, hogy jó félórája nézem én is a vizet meg a kölyköt…
Következtetéseket most nincs kedvem levonni.

Végső megoldás a fröccs problémára

Hiába túrtam fel mind a netet, mind a környéket, nem találtam semmilyen szikvízárust. Elég szomorú, mert az ember úgy képzelné, hogy egy ekkora városban talán lenne igény normális szódavízre is.
No, mindegy, magad uram, ha társad nincsen… elindultam a másik szálon, melyre Manus hívta fel a figyelmemet. Elmentem a Liss mintaboltba és kifaggattam a hölgyet. A legzavaróbb problémám az volt, hogy lehet-e kevesebb szódavizet is csinálni vele? Nos, lehet. A tartályba annyi vizet teszek, amennyit akarok, szén-dioxid meg annyi megy bele, amig nyomom a kallantyút. Korrekt. Egy patron cserélve 500 pénz körül van, 15 liter szódavasszer jön ki belőle. Patront elég sok helyen, közte a teszkóban is cserélnek.
Most mar csak a megfelelő fröccsbort kell megtalálnom – de ezen a projekten is dolgozom.

Diagnózis

Ami tegnap még olyan vidám dolognak tűnt, mára már inkább terhes. Képzeld el, hogy elkapsz egy olyan betegséget, amelytől fél percenként orgazmusod lesz. Eleinte nyilván élvezni fogod, de egy nap után már baromira meg lehet unni. Valahogy így vagyok én is most az állandó szédüléssel és a percenkénti kóborárammal. Lassan elmúlhatna már.
Persze ennek is az öregedés az oka: az ember megszokja, hogy haj van a fején – és az valamennyire megvédi tűző naptól. Hiába vettem én fel napellenzőt a bringázáshoz, ha az pont ott nem védett, ahol már a haj sem.

Aztán persze egyáltalán nem biztos, hogy ez a baj. Lehet, hogy amikor kedd hajnalban bóbiskoltam egy kicsit asztalra borulva, bemászott valami irodai bogár a fülemen keresztül az agyamba és telerakta petékkel.

Bármi lehet. Pár nap múlva úgyis kiderül: ha a hűvösebb időben elmúlik a szédülés, akkor napszúrás. Ha pár nap múlva, miután elfogyott az agy, megindul kifelé a bogárhadsereg a fülemen, orromon keresztül… akkor nem napszúrás.

Kommentek követése

Régi adósságomat törlesztem most.
Habár tudtam, hogy a megjegyzéseknek is van külön feed-je, de valahogy mindig lusta voltam kitenni az oldalra. Néhány partizánharcos kilogikázta ugyan az url-t, de valószínűleg a nagy többség nem fektetett ebbe túl nagy energiát.
Nos, immár itt található – jobboldalt, alul – mind az írások, mind a megjegyzések RSS csatornáinak a címe, lehet bátran feliratkozni.