Született pszichoszociológus

Elkaptam egy részt vasárnap délelőtt egy tájegységbemutató kisfilmből. Azt mondta a nő, hogy valamikor régen Nagyvisnyón milyen nyomorban, szegénységben éltek az emberek. Aztán összeszedték a bátorságukat és megkeresték a földesurukat, hogy adjon kölcsön pénzt valamire. Meg is kapták a kölcsönt. Mivel szegények voltak, véres verítékkel szedték össze évek alatt a visszafizetendő összeget. Aztán amikor át akarták adni a zsét, azt mondta a földesúr, hogy neki ez annyira nem is kell, inkább építsen rajta a falu iskolát.
Mekkora zseni lehetett ez az ember! Már akkor tudta azt, amit rengeten ma sem: ha valamit ingyen adsz, azt nulla értékűnek fogja tekinteni a közösség. Egész egyszerűen nem indul be a kognitív disszonancia feloldása. (Ha valamiért pénzt adtam, akkor az csak értékes lehet, mert nem vagyok olyan ember, aki értéktelen dolgokra szokott pénzt kiadni.) Ha a földesúr azt mondja egyszer, hogy “nesztek, emberek, itt egy iskola”, a falu valószínűleg semmibe sem vette volna az épületet, úri hóbortnak tekintették volna és dehogyis engedték volna be a mezőről a dolgos kezeket birtokló kölyköket.
Így viszont, hogy saját véres verítékükkel összekapargatott pénzből kellett saját maguknak felépíteniük az épületet, így legalább akkora becse lehetett, mint a templomnak.
Mindezt abban a korban, amikor még sehol sem volt a pszichológia, sehol a szociológia, szintúgy a szociopszichológia.
Egy zseni.

5 thoughts on “Született pszichoszociológus

  1. gyakorlatilag szinte minden alkalommal ezt csinalom, mikor barmelyik nagy gyerek kolcson ker vmire. mondjuk mostmar lassan kiismerik ezt a szokast, de azert eleg jol probalom elotte megjatszani, hogy most nem igy lesz :)

  2. Olvasd el a sztorit. Földesúr kölcsönad, nép visszafizet, földesúr a pénzt nem fogadja el, iskolát építtet belőle. Na most, ha te is mindig ezt csinálod…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *