Jaj, újra az úton

Enyhe tél volt, meleg tavasz és eddig forró a nyár. Ideális lett volna végig kerékpárral közlekednem – ha a lakáseladás/vásárlás mindennapos teendői nem tették volna ezt lehetetlenné. Tegnap este jutottam el odáig, hogy össze tudtam vadászni a teljes kerékpáros felszerelést és ma reggel már újra kétkeréken döngettem be.

Azzal kezdődött, hogy a Rákos-patak mellett egy idősebb és egy középkorú hölgy andalgott úgy a kerékpárúton, hogy teljesen elzárták azt. Nem járdán, dedikált kerékpárúton: a patak ezen szakaszán nincs járda mellette. Mögéjük értem, nyomtam a csengőt, mint a süket. Rá se bagóztak. Egy idő után meglehetősen hangosan rájuk szóltam, hogy ‘Halló!’. Az idősebb elnézést kért, félreállt – a középkorú viszont felháborodva kiabált rám, hogy “Hát akkor hol menjek!?”
Aranyom, nem tudom. De ne a kerékpárúton. Vagy ha ott mész, akkor ne zárd el a teljes utat. De ha már elzártad, akkor figyeljél és ha csengetést hallassz magad mögött, akkor állj félre. Ha meg mindezt nem teszed, akkor ne te sértődj meg, ha rádkiabálnak.

Aztán a Chinoin-nál szinte ugyanez. Egy fasz taxis úgy tette ki az utasát, hogy lefordult az útról, átment egy kis hídon az árok fölött, majd ráfordult a járda/kerékpárútra: a kerékpárutat az autó zárta le, a járdát meg a kiszálló középkorú nő az ajtóval. Balra árok, jobbra kőkerítés. Csikorogva fékeztem és a tehetetlenség következtében még kiesett a számból egy “kurvaéletbe”. Erre a banya kezdett el hőbörögni, hogy nekem meg mi bajom van.

Itt van kicsiben az ország. Nem az a borzasztó, hogy aki tud, az lop, csal, hazudik – hanem az, hogy ha rászólnak, akkor örjöngve viszonttámad.

5 thoughts on “Jaj, újra az úton

  1. Én eléggé siettem be reggel, bent szerettem volna lenni 7-re, hogy a korai, produktív periódusomból minél nagyobb részben dolgozhassak zavartalanul a többiek érkezése előtt.

    Siettem volna le a metróhoz a Ferencieken (fönt természetesen nincs óra, amin látnád, hogy mikor jön a köv. szerelvén, hogy érdemes-e sietni, vagy bárhol olvashatsz…). A mozgólépcsőn kb 6-8-fokonként állt valaki a bal oldalon. Az esetek nagy részében sikerült a lefele döngetésem zajával arrébb ugrasztanom őket, ahol ez kevés volt, ott elegendőnek bizonyult egy határozott “bocsánat”. Azonban volt egy luvnya, aki üvöltö walkmannal a fülében állt a rossz oldalon. Hiába hajoltam be a periférikus látómezejébe, semmi.

    Azt remélem, egyszer lezúzza egy Moszkvában szocializálódott 140 kilós kazah veterán :)

  2. Nos, nekem vasárnap ugrott egy taxis, lévén rászóltam, hogy ha már a bicikliutamon parkol akkor legalább az ajtaját csukja be a kocsijának, mert így akkora ívben kell kikerülnöm, hogy előbb-utóbb elgyúr egy másik idóta az úton.
    Erre nekemindult örjöngve, hogy “Mit idegesíted magad…te…” Én kultúráltan közöltem vele, hogy mit csináljon az édesanyjával, bemutattam neki a középső ujjamat, és továbbmentem.
    96 kiló vagyok, a következő ilyen baromnak (mármint a bringaúton parkoló kocsijának) készakarva neki fogok menni, majd rendőrthívok, vagy valami.

  3. Izé.. melyik a “rossz” oldal a mozgólépcsőn? Az én elképzelésemben az egyirányú forgalomnak minősül, egy “közlekedési sávnak” amin belül mindegy, hogy hol tartózkodik az ember. Ha valaki jobban siet mint a mozgólépcső, kerülgessen, de ne legyen felháborodva. Vagy mindenkinek tessékszíves táskát, cekkert bal kézben, mancsot a jobboldali gumikorláton tartani és az oldalától 5 centire fegyelmezetten állni? Esetleg valamit rosszul értelmeztem?..

    Bringa: állt a Trabi az út szélén. Kikerültem. Kinyitotta. Nekimentem. Ebben maradtunk. “használ tükör”

  4. Mistyc pofikám, jártál e már európában? Nem a magyar félében.
    Próbálj meg a londoni metrón a nem jó oldalra állni, letaposnak pillanat alatt. Ugyanez az igaz az összes nyugati metróra. Ahol jobbra tarts van, ott jobbra állnak, az összes magyar metróra is ki van írva még piktogrammal is a sötéteknek. És pontosan az az igény, amit írtál: mindenkinek tessékszíves táskát, cekkert bal kézben, mancsot a jobboldali gumikorláton tartani és az oldalától 5 centire fegyelmezetten állni.
    Az hogy a magyar csürhe mindent csak magyarázni tud, értelmezni nem, ez a szégyen.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *