Peregnek a hétköznapok, mint evezőn a vízcseppek egy lendületes hegyi raftingpályán. Még az előző akciók papírjai ott hevernek rendezetlenül az ebédlőasztalon, de már a következő akciókhoz szervezem az iratokat, bőszen kerülgetve az egyes hivatalok kőszikláit, alattomos zúgóit. Megállás nincs, nem is lehet: a megvadult patak robog a csónakkal, maximum arra van idő, hogy ide-oda kapkodva elkerüljük a sziklákat, zátonyokat.
Három hónap… és még mindig repülünk.