Hja, családi ház
Hét óra után értünk haza. Nagyon át sem öltöztem, mentem meglocsolni a fűmagokat. Amikor vonszoltam elÅ‘re a slagot, örömmel vettem észre, hogy a másik rózsánk is nekiállt bimbózni. NÅ‘tt is, hajtott is – de eddig virága nem volt. Lesz.
Másik nagy öröm akkor ért, amikor megvizsgáltam a meggyfát – pár napig nem vagyunk itthon, ez meg sunyiban beérik! LecsÅ‘dÃtettem mindenkit, kis műanyag tálkákba szedtük a termést.
Leültem kifújni magam, átfutottam a postát. Az egyik levéltÅ‘l majdnem kiesett kezembÅ‘l a barna Kozel – azt Ãrták, hogy százezres nagyságrendű hátralékom van a VÃzművek felé. (Mint Ãrtam, a társasház közös vÃzórája a telkemen van.) Gyorsan futottam egy kört, aholis lehiggasztottak, hogy ez a társasház elmaradása, a hátralékot majd le fogják bontani lakásokra. Ekkor már csak a csengÅ‘ megszerelése maradt hátra, mely megint elnémult. Szobalétra, villanyszerelés, mindez 550 km levezetése után, sivatag-szomjasan.
Végül este kilenc körül jutottam odáig, hogy elkezdhettem foglalkozni a képekkel. Nagyjából fel is töltöttem (140-et a 400-ból), de a szöveg még sehol, Ãgy az egybegyúrás is csak késÅ‘bbre várható.
Stay tuned.
June 4, 2007 at 00:35
Posted in: Hétköznapok








5 Responses
Eh, társasház… Közös lónak túros a háta.. Én is egy ilyenben lakok, 3 bűbáj szomszéddal. Amint lehet, el is húzok egy saját házba, inkább legyen kicsi mint hogy legyen 1-2-3-sok idióta aki mindenbe beleugat és mindenhez joga van… KiborÃtanak néha.. Persze, kölcsönkenyér még visszajárhat. Heheh.
Nyugtass meg, hogy a barna Kozelt külföldön vetted. Én itthon még csak világost láttam.
Naná, külföldön. 550 kilométert nehéz Magyarországon úgy levezetni, hogy Pesten legyen a vége. :-)
Viszont nem volt 100 forint egy üveggel…
Mystic,
Nagyon sok múlik a részleteken. Én egy 12 lakásos társasházból mentem ki egy 50 lakásos társasházba – mégis sokkal jobb az utóbbi. Az elÅ‘zÅ‘ lakásban össze voltunk zárva, egymás felett/mellett voltak a lakások, közös udvar, közös tetÅ‘, kevés tér. Ez normális embereknél is veszekedésekhez vezet.
Az új viszont egy nagy területen elterülő sorházas telep. Hiába vagyunk sokan, mindenkinek saját háza van, saját udvarral, senki nem szól bele a másik dolgaiba.
Ez Ãgy egy fokkal pozitÃvabb, ennek ellenére, én az önelló ingatlant preferálom, az “osztatlan közös tulajdon” nevű fogalmat pedig szeretném messzirÅ‘l elkerülni.
Leave a Reply