Bulvárország, bakker

Hazajöttem, olvasom az újságokat, a híreket az Interneten. Basszus, ez valami hihetetlen. Nem tényeket akarunk közölni, mindenhol a heccelés, a hangulat felpiszkálása a cél. Immár a régebben normális újságok (HVG, Népszabadság) is beálltak a sorba: úgy csavarják a híreket, hogy az emberek jót dühöngjenek rajtuk, ahelyett, hogy pusztán tájékozódnának.

A józan ész ordítva elmenekült ebből az országból, szvsz irgalmatlan régen.

Hja, családi ház

Hét óra után értünk haza. Nagyon át sem öltöztem, mentem meglocsolni a fűmagokat. Amikor vonszoltam előre a slagot, örömmel vettem észre, hogy a másik rózsánk is nekiállt bimbózni. Nőtt is, hajtott is – de eddig virága nem volt. Lesz.
Másik nagy öröm akkor ért, amikor megvizsgáltam a meggyfát – pár napig nem vagyunk itthon, ez meg sunyiban beérik! Lecsődítettem mindenkit, kis műanyag tálkákba szedtük a termést.
Leültem kifújni magam, átfutottam a postát. Az egyik levéltől majdnem kiesett kezemből a barna Kozel – azt írták, hogy százezres nagyságrendű hátralékom van a Vízművek felé. (Mint írtam, a társasház közös vízórája a telkemen van.) Gyorsan futottam egy kört, aholis lehiggasztottak, hogy ez a társasház elmaradása, a hátralékot majd le fogják bontani lakásokra. Ekkor már csak a csengő megszerelése maradt hátra, mely megint elnémult. Szobalétra, villanyszerelés, mindez 550 km levezetése után, sivatag-szomjasan.
Végül este kilenc körül jutottam odáig, hogy elkezdhettem foglalkozni a képekkel. Nagyjából fel is töltöttem (140-et a 400-ból), de a szöveg még sehol, így az egybegyúrás is csak későbbre várható.
Stay tuned.