Minden napra egy mese

Mind élőben, mind virtuálisban hónapok – évek? – óta csesztetnek az ismerőseim, hogy minek kinlódunk még azzal az öreg autóval? Valahol igazuk is van. Évente elköltöttem szervízre 3-400e forintot, a 3 literes motornak aztán volt rendesen fenntartási költsége is – és mindezért cserébe megkaptam Európa legkiszámíthatatlanabb autóját. Na jó, eltekintve az idősebb olasz vasaktól.
Csakhogy. Ott volt az, hogy ahol laktunk, oda már nem szívesen vittem volna az új kocsit. Elég szűken lehetett parkolni, a régi Opelemet egyszer fel is törték, a Fordot szándékosan/véletlenül összekarcolták… nem igazán volt az jó hely egy vadonatúj autónak. Így mindenkinek azt mondtam, hogy ahogy túl leszünk a lakásvásárláson, lecseréljük a kocsit is.
Ez a nap jött el ma.
Kicsit morcos is voltam, mert a kocsit még márciusban rendeltem meg, egy hónapot igazoltak vissza – erre pár nap híján két hónap lett belőle. Aztán belegondoltam, mi mindent szállítottam haza az utóbbi időben a Forddal – és egyből lenyugodtam.

Nagyítás Nagyítás

Még az se bosszantott fel, mit összekavartunk a sajátrész befizetésével.
Vasárnap jutott eszembe, hogy rá kellene nézni a hitelkártyámra, a váratlan tévévásárlás lehet, hogy leszívta. És bizony. Este ráutaltam a megfelelő mennyiségű pénzt és reménykedtem, hogy kedd reggelre odaér. Pedig bankon belüli átutalás.
Kilencre kellett mennem a járgányért, nyolc előtt pár perccel érkezett meg a zsé. Külön szépség, hogy hétfő este találtam meg a bank által küldött új bankkártyámat, melyet már EC/MC-re cseréltek, azaz nem is kellett volna utalgatnom, elég lett volna csak a takarékszámláról a folyószámlára csoportosítani a pénzt. De ekkor már mindegy volt, a nagy zseton átment a hitelkártyára.
Aztán jól elszórakoztattuk egymást az eladóval, a biztosítási részt azt hiszem, sikerült úgy megkavarnunk, amennyire csak meg lehetett – aztán jött el a fizetés pillanata. Közöltem, hogy bankkártyával fogok. Erre közölték, hogy Ójaj. Nem lehet. Limitálva van náluk a fizetés (a magas banki sarc miatt), így csak hetvenezret lehet kártyáról fizetni.
Jól néztünk ki. Ott álltam egy vidéki kisváros peremén, ennyi pénzt nekem automata sem ad ki, bankfiók meg Budapesten… Aztán az ügyintéző hölgy volt olyan bátor, bevállalta, hogy nekik az is jó, ha át tudom utalni a pénzt.
– Végülis… van olyan számítógépük, amely az Internetre van csatlakoztatva? – kérdeztem.
– Persze.
– Akkor elméletileg megoldható.
– De csak úgy, ha tud nyomtatni igazolást, hogy az átutalás nem vonható vissza.
– Valamit tudok nyomtatni. Aztán legfeljebb ráírom kézzel.
– Jó.
Ekkor helyet cseréltünk: én beültem a pult mögé, ő meg az ügyfélszékbe. Meg is jegyezte, hogy hiába próbálkozok, úgyse tudok neki autót eladni: ismer minden trükköt. Jót vigyorogtunk.
Aztán elkezdett pörögni a kezem a billentyűzeten… és láttam, hogy a hölgynek átfutott az agyán, hogy biztosan jó ötlet volt-e engem odaengedni az eladó accountjával a gép mellé?
Nyilván nem disznólkodtam semmit. Felvettem a kereskedést a partnerek listájára – ehhez persze sms aktiváló kulcs kellett a banktól – majd áttettem a pénzt a takarékszámláról a folyószámlára, onnan átutaltam a kereskedőnek, végül nyomtattam is egy listát, melyet aláírtam.
Ránézésre ők voltak a bátrak, hogy belementek ebbe a tranzakcióba – valójában viszont én szívtam meg: most ott van egy hatszámjegyű összeg a hitelkártyámon, és persze nem kamatozik semmit, miközben a takarékszámlám kiürült. Hitelkártyáról meg visszautalni nem lehet.

De mindegy. Most örülünk az új autónak. Arra számítok, hogy megbízhatóbb lesz, mint az elődje – és ezt az elvárást nem hiszem, hogy nehéz lenne teljesíteni.
Ja, hogy miért nem Skoda Octavia? Néhány embernek ugyanis tavaly még ezt mondtam. Több okom is van rá:

  • A Népitélet rovatban kifejezetten jókat irkálnak a tulajdonosok.
  • Winkler is elég pozitív cikket dobott össze róla.
  • Janinak is ilyen van és maximálisan elégedett vele. Még szarvasvadászatra is ezt használja.
  • Végül nagyjából azonos felszereltséget tekintve a Chevy durván kétszázezerrel olcsóbb – és jóval nagyobb a hátsó üléstere.
  • Csak. Én általában úgy vásárolok, hogy hónapig agyalok, számolgatok… aztán hirtelen valami semmiség dönt és egyből meg is veszem az egyik versenyzőt.

14 thoughts on “Minden napra egy mese

  1. Dehogyis, a kereskedő beszámította. Úgy nézek én ki, mint aki keresi a bajt? Szerinted kinek kellett volna szervízelni, ha Nejnél marad? ;-)

  2. Pedig azt hittem, az elmúlt évek hálás szolálatáért cserébe kisebb ceremónia kíséretében felgyújtod a falu határában és lelököd az első szakadékba :-)

  3. Nem is tudom. Nem voltunk olyan nagy barátok ezzel az autóval, de hét év után összeszorult egy kicsit a szívem, amikor utolsó útjára vittem.
    Nem vagyok az a bosszúálló természet.

  4. Tudom, hogy kibicnek, stb. Nem is azért. De ez még mindig a Koreai játékos, ami meghalni valszeg nem fog (Suzukit se láttál még út mellett haldokolni önmagától), de belül nem egy Octavia. Motorikusan meg sosem lesz az. Mostanában “sokat” járok taxival 90% Octavia vagy SuperB jön értem és azt kell mondjam, egy ilyet igen. 1.9 TD-t. Node ne legyen igazam és legyen sok öröm a Chevy-ben, még ha nem is az. :)

  5. Gratula, teljen benne sok oromotok!

    “al” megjegyzesehez: az Octaviak (es Suzuki tulajdonoskent a Suzukik :-) )tartossagaval egyetertek. Miskolcon egyszer ocsem megkerdezett egy taxist, hogy milyen szervizigenye volt a kocsijanak azalatt a 600.000 km alatt, amit addig megtett. A szokasos dolgokon kivul (olaj, szuro, lengescsillapito, fekbetet, tarcsa) semmi extra. A motorjahoz pl. nem lett nyulva.

    De hogy a Daewoo/Chevroletrol is szot ejtsek: fater 4 evig nyuzott egy Matizt, megjarta az a kis auto Nemetorszagot is, aztan csak azert cserelte be egy ujra (Spark) mert eppen kedvezo akcio volt ra. De panasza sosem volt ra.

  6. Izé, nem akarok belemenni túl mélyen, mert amennyi különbség a Skoda Octavia és a Chevrolet Lacetti között van, az már inkább hitvita.
    De.
    – Van egy kollégám, akinek a Skoda Fabiaja legalább annyira kiszámíthatatlan volt, mint az én Fordom. És legtöbbször motorhibával. Ennyit a legendás Skoda motorról.
    – A hátsó üléstér elég ijesztő volt a Skodánál. Nekem pedig van két nagy ló gyerekem.
    – És ott van az árkülönbség is.

    A belső kidolgozottság… most mit mondjak, nem volt fő szempont. Akár egy FrédiBéni autót is bevállaltam volna, csak ne kelljen állandóan azon izgulnom, hogy most hagy ott, most produkál valami sunyi alattomos hibát.

  7. Nyilván ki lehet fogni azt, amelyikkel kínlódni fog az ember. De azért a skodrik motorja rendben van. A Fabia az más. Octavia nem annyira pici hátul. De mondom, nem károgni akarok. Pláne a vétel után minek. Csak azon véleményem fogalmaztam meg, hogy sokat ülök Octavia/SuperB játékosokban és meglepően rendben vannak belülről. Nekem pedig ez is fontos. Az 1.9 tádé pedig normálisan (hidegen nem ütni) tényleg kinyírhatatlan. Nem is eszik és halad. Jó, városban és pályán mondjuk 150-ig, de mi kell több. Kollégámnak is ilyen van – mármint Lacetti – és gondja semmi.

  8. Al, az 1.9td és a mostani 1.6 Lacetti között nem 200e a különbség, hanem inkább milla körüli.
    Meg egyébként is, nekem akkor már az RS tetszik. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *