Priceless

Teraszablakból kihajolva, védett helyről szemlélni a vihart, az erdő fáinak vad táncát, a szél újabb meg újabb tereprendező rohamait, a villámok aranyszínű ostorát, nagyokat beleszagolni a földszaggal kevert esőszagba, meghitten társalogni lányommal, miközben a háttérben Mick Jagger siránkozik, hogy “elkóborolt macska vagyok, fogadj be” (csakazértse)… megfizethetetlen.

Annyira elkapott a melankolikus hangulat, hogy később, amikor visszatértem szekrényt szerelni, minden egyes szöggel külön-külön elbeszélgettem. Nem is maradt közülük szomorú, csak egy: az is azért, mert elgörbült egy kicsit.

2 thoughts on “Priceless

  1. Eszembe jutottál amikor néztem a met.hu-n a radar képet. Itt a belvárosban is elég durva volt de ha jól tippelek ti már elég közel voltatok

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *