Jellemző, hogy mennyire figyelnek oda az emberek ebben az országban. Ma a szerelés mellé beüzemeltem egy rádiót is. Kívánságműsor, Anyák Napján. Boldog-boldogtalan kérte a ‘Mama kérlek‘ című dalt. Kétszer be is adták. Pedig ha csak egyszer oda is figyelnek a szövegére, rájönnek, hogy ez egy meglehetősen ellenséges dal az anyával szemben.
De nem: nálunk elég a cím és a kedves dallam. Jó lesz ez így is.
Azok a szürke hétköznapok
Creative Commons Licence
2007. May 07. Monday at 08:49
mi ezt énekeltük a szalagavatónkon, de a szövegen finomítani kellett, főleg az apás részen. mondjuk nem mindenki értett egyet azzal, hogy sértő a szöveg…
2007. May 07. Monday at 11:09
A másik “kedvenc” a kovácskati-féle Úgy szeretném meghálálni… Kiráz a hideg, ha rágondolok, többek közt azért, mert a kifejezett kérésünk ellenére is eltolták az esküvőnkön.
2007. May 07. Monday at 12:18
Neszti,
Vitatkozni lehet róla… de ha már eltérően itélik meg az emberek, akkor az már egész biztosan nem jó “ünnepi” dal. Maximum provokáló. (Mint nálunk egyetemi ballagáson az ‘Azok a boldog szép napok, ég veled…’.)
2007. May 07. Monday at 12:20
Zs,
Ismerős. Én a Ballada pour Adeline-nal jártam hasonlóan… semmiképpen nem akarták bejátszani azt a Jethro Tull számot, amit Nejjel együtt választottunk. (Buree)