A vég: filózás szerelés közben

Rájöttem, mi a baj. Megint – mit megint, folyamatosan – működik az optimumra törekvő szándék, itt bennem. Nem tudok nyugodni, míg valami optimális elrendezkedés nem alakul ki az új lakásban. Az erős feszültség pedig pont abból adódik, hogy nagyon messze vagyunk még ettől az állapottól… nagy a gradiens -> nagy a feszültség is.
Pedig nem állunk már annyira rosszul. Elméletileg átválthatnék ráérős üzemmódra is. Hiszen a nagy dolgok rendben vannak, a tömérdek kicsi meg majd elfogy egyszer. Ezt a tempót, amit egy hónapja nyomok, úgysem lehet már sokáig tartani.
És kapom is a jelzéseket. Ma estére pl. a klotyiajtókat szándékoztam rendberakni. (Amikor estét írok, azt úgy is gondolom. Konrétan este kilenckor jutottam idáig.) Az alaphelyzet az, hogy remek kis rézkilincsek, jól működő zárak vannak minden ajtón – csak éppen sehol nincs kulcs. És azért a vécéken, fürdőszobákon csak kellene. Mese nincs, új zárbetéteket vettem. Vittem is mintát.
Aztán itthon derült ki, hogy habár a betét mérete ugyanaz, de máshol dugja ki a nyelvét, a mocsok.
Sóhaj… véső, köszörült csavarhúzó.
Aztán amikor befúrtam az új lyukat, megcsúszott a kezem és két miliméterrel arrébment a furat. Amilyen puha ez a fa, reménytelen a korrigálás – ergo az ajtó most kicsit nehezebben záródik. Amikor az ember elfordítja a kulcsot, ugyanabban a pillanatban egy kicsit maga felé kell rántania.
Így születnek a családi hagyományok. Most jó 10-15 évig ez a vécéajtó így fog záródni. A gyerekek ezt fogják megszokni. Ez a mozdulat fog beléjük rögződni, amikor vécéajtót zárnak.
És mindezt azért, mert a kezem megcsúszott két milimétert.
Ismét hagytam valamit rájuk.
Aztán jött volna a következő ajtó… és már a csapot sem tudtam kiszedni, amely a kilincseket fogja – pedig harcoltam vele vagy húsz percet.
Nos, ezekre gondoltam, mint jelzésekre. Olyan apróság, hogy hiányzó kulcs, elvezetett odáig, hogy zárcsere. A zárcsere elvezetett odáig, hogy ajtófélfák szétvésése, és egyáltalán régi zárak kiszedésének problematikája. Mi ez, ha nem finom célzás arra, hogy lassíts haver, babrálj egy kicsit finomabb munkákkal is, ne csak hajts, mint a hülye?

4 thoughts on “A vég: filózás szerelés közben

  1. Most őszintén: az egész kulcshiányos-zárcserés-fúrós-faragós nyűglődést nem lehetett volna megoldani egy szimpla riglivel?…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *