Pirosbetűs

Istenbizony az lesz.

A hétvégén jön az újabb nagy dobás, befejezzük végre a bútorozásokat. Nem kicsi hadművelet lesz, már ma el kellett kezdeni hozzá az előkészületeket. (Bakker, egy újabb utolsó csütörtök kihagyva.)

Az előkészületek abból álltak, hogy nekiálltam a jövendőbeli nappalit kitöltő kib. nagy dobozkupacnak és csontig lecsupaszítottam: csak a könyveket és egyéb médiaanyagokat (videókazetta, cédé, bakelitlemez) tartalmazó dobozok maradhattak.

Csodálatos dolgok kerültek elő:

  • A fésűm. Három hét után végre meg tudok fésülködni. Nem mintha olyan nagyon lenne mit, de akkor is.
  • Az Exchange2007 jegyzeteim.
  • Hamurabi órájának doboza. Huh.
  • Az a doboz, amelyikbe az éppen az íróasztalomon tartózkodó tárgyakat söpörtem bele.
  • Az az iratgyűjtő, amelyikbe a folyó ügyeinkhez tartozó papírokat hajigáltam: csekkek, számlák, blokkok, garancialevelek.
    Hihetetlenül fontos találat volt.
  • A fényképezőgép akksitöltője. Akkorát ordítottam, hogy szerintem újabb békák keltek ijedtükben vándorútra.
  • A következő ordítás akkor következett be, amikor a konnektorfordítót is megtaláltam. Ez az a bigyó, amellyel a töltő amerikai csatlakozóval bíró dugóját bele tudom dugni a keménytökű magyar aljzatba. Remélem, a békák visszafordultak.
  • És a nap csúcspontja: megtaláltam azt a borítékot, amelyben a júniusi Laurie Anderson koncert jegyei voltak.

Csodálatos nap volt. Egyetlen apróság árnyalja az örömömet, nem került elő az az irattartó, amelyben a fontos dossziék vannak: a rendszeresen fizetendő csekkek, az autó papírjai, a banki iratok. Furcsa fintora a sorsnak, hogy ez az irattartó eredetileg azon a polcon volt, ahol a rajzaimat, vázlataimat, kidolgozandó ötleteimet meg egyéb irataimat tartottam. Emlékszem, amikor pakoltam, akkor azt mondtam, hogy oké, ezek mehetnek egy dobozba, de a fontos dossziékat ne tegyük ide, ne kallódjanak el – azok menjenek valami biztos helyre. Mondanom sem kell, ez a doboz meglett, a fontos dossziék meg nem. Illetve, hogy még trükkösebb legyen, egyszer bevillant, hogy az egyik régi diplomatatáskába rejtettem valami fontos anyagot.
Így lettek meg a dossziék helyett a koncertjegyek.

2 thoughts on “Pirosbetűs

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *