Pirosbetűs

Istenbizony az lesz.

A hétvégén jön az újabb nagy dobás, befejezzük végre a bútorozásokat. Nem kicsi hadművelet lesz, már ma el kellett kezdeni hozzá az előkészületeket. (Bakker, egy újabb utolsó csütörtök kihagyva.)

Az előkészületek abból álltak, hogy nekiálltam a jövendőbeli nappalit kitöltő kib. nagy dobozkupacnak és csontig lecsupaszítottam: csak a könyveket és egyéb médiaanyagokat (videókazetta, cédé, bakelitlemez) tartalmazó dobozok maradhattak.

Csodálatos dolgok kerültek elő:

  • A fésűm. Három hét után végre meg tudok fésülködni. Nem mintha olyan nagyon lenne mit, de akkor is.
  • Az Exchange2007 jegyzeteim.
  • Hamurabi órájának doboza. Huh.
  • Az a doboz, amelyikbe az éppen az íróasztalomon tartózkodó tárgyakat söpörtem bele.
  • Az az iratgyűjtő, amelyikbe a folyó ügyeinkhez tartozó papírokat hajigáltam: csekkek, számlák, blokkok, garancialevelek.
    Hihetetlenül fontos találat volt.
  • A fényképezőgép akksitöltője. Akkorát ordítottam, hogy szerintem újabb békák keltek ijedtükben vándorútra.
  • A következő ordítás akkor következett be, amikor a konnektorfordítót is megtaláltam. Ez az a bigyó, amellyel a töltő amerikai csatlakozóval bíró dugóját bele tudom dugni a keménytökű magyar aljzatba. Remélem, a békák visszafordultak.
  • És a nap csúcspontja: megtaláltam azt a borítékot, amelyben a júniusi Laurie Anderson koncert jegyei voltak.

Csodálatos nap volt. Egyetlen apróság árnyalja az örömömet, nem került elő az az irattartó, amelyben a fontos dossziék vannak: a rendszeresen fizetendő csekkek, az autó papírjai, a banki iratok. Furcsa fintora a sorsnak, hogy ez az irattartó eredetileg azon a polcon volt, ahol a rajzaimat, vázlataimat, kidolgozandó ötleteimet meg egyéb irataimat tartottam. Emlékszem, amikor pakoltam, akkor azt mondtam, hogy oké, ezek mehetnek egy dobozba, de a fontos dossziékat ne tegyük ide, ne kallódjanak el – azok menjenek valami biztos helyre. Mondanom sem kell, ez a doboz meglett, a fontos dossziék meg nem. Illetve, hogy még trükkösebb legyen, egyszer bevillant, hogy az egyik régi diplomatatáskába rejtettem valami fontos anyagot.
Így lettek meg a dossziék helyett a koncertjegyek.

Update

Nos, igen. Ettol feltem. A T-rex csoport nem eppen az acelos rendelkezesre allasrol hires… de azt azert nem kepzeltem, hogy egyidoben cseszik el mind a telefon, mind a kabeles internetet.
Mint korabban is irtam, tegnap delutan ota nincs itthon net. En meg voltam nyugodva, hogy amig az 1234 IVR a mentegetozessel kezdodik, addig nincs mas dolgom, mint varni.
Ma deltajban leszedtek a menubol a dumat, gondoltam, most mar minden oke. Hat, nem. Internet tovabbra sincs. Ingerult telefon az ugyfelszolgalatra, konstataltak, hogy tenyleg nincs. Majd visszahivnak. Ekkor kivancsisagbol visszaalltam az ADSL-re – es mukodott. Tehat a tegnapi hiba azt erintette, a kabelnet pusztan onszorgalombol romlott el.
Jol elvagyok.

Beka az uton, mar tul van a dolgon

Reggel ahogy kileptem a kapun, egy kipukkadt bekaba botlottam a kerites mellett.
– Na, te kis hulye, kellett neked elcsamborogni a totol, ide a flaszterra – csovaltam meg a fejem. Aztan belegondoltam, en milyen izgatottan szoktam varni a nagy utazasokat, mennyire szeretek tavoli tajakon csavarogni. Lehet, hogy ez a beka rokon lelek volt.
Marpedig, lathato, a kultursokk neha halalos lehet. Aki toban el, nem tudja, hogy az autotol ovakodni kell.

Beszólások

Az első az MVP műhelyben történt, szerdán. Amint beléptem, GT széles mosollyal üdvözölt:
– Hahó, Józsi! Van itt néhány billegő szék, beállítanád a lábukat?
Taps. Függöny.

A másik kevésbé volt vidám. Este fáradtam ültem le a gép elé, de semmilyen netcsatlakozásom nem volt. Néztem a routert, halott. Átdugtam a kábelt az ADSL modemre, azon sincs kapcsolat.
Jöjjön a mágikus 1234. Az IVR első menüje után a következővel fogadott a csacsogó leányka:
– Tisztelt Ügyfelünk! Tájékoztatni szeretnénk, hogy Budapest egyes területein a kapcsolódási lehetőségeket illetve adatforgalmi kapcsolatokat elkúrtuk.
Márpedig nem kicsit, mert a következő nap reggelén még mindig nem volt net. Tekintve, hogy csütörtök-pénteken nem leszek a munkahelyemen sem, ez maga lesz a digitális elvonókúra.

Igy hagytak

Nagy felfordulassal jaro utepites van arrafele, ahol mostanaban fel szoktam szallni a buszra. Ma, amikor kiertem, pont akkor raktak arrebb tiz meterrel az ideiglenes buszmegallot jelzo tablat. Ezzel sikeresen meg is zavartak a buszsofort, mert olyan siman elhuzott mellette, hogy huss. Pedig kileptem az uttestre, ugy integettem ket kezzel – de egy pillantast sem pazarolt ram. Annyira elfoglalta az utepites kikerulese, hogy nem maradt ideje az utasokra.
Elkepeszto. Mindez egy olyan kulvarosi jaratnal, amelyik reggel nyolc utan husz percenkent kozlekedik. Az utolso pillanatban estem be a fejtagitora, a proaktiv kavera mar nem is maradt idom.