Mára nem terveztem túl sok mindent. Konyha, dekorálás: díszítőcsik a bútor tetejére, a felső szekrények aljára, meg ilyesmik. Éreztem, hogy nem lesz egyszerű, de szokás szerint megint alulbecsültem a feladatot.
A legnagyobb hibát ott követtem el, hogy elbambultam az üzletben, amikor Nej és az eladó bájcsevegett. Rémlett, hogy az eladó megkérdezi, hogyan szeretnénk lezárni a szekrénysort? Nejem erre csak bizonytalanul pislogott, végül az eladó ránktukmált egy lezáró elemet. Na, itt kellett volna felpattanni a székből és átharapni az illető torkát, mielőtt beütötte volna a gépbe az adatokat. Az a bizonyos lezáró elem ugyanis egy ajtó nélküli polcos elem, derékszög helyett 135 fokos kanyarokból álló lezárásokkal.
Na, ma ezek alá/fölé kellett mindenféle díszléceket bevagdosni. Csak a feladat szépségét érzékeltetendő, a díszléc profilja 6×3 centis volt, a leszabandó szögek pedig +/- 67,5 fokosak. Naívan elmentem a Baumaxba gérvágóért, de az a fajta, amelyikkel tetszőleges szöget lehet vágni, az 8e forint körül volt. Maradt a matekozás, a dekopír fűrész és faráspoly.
Időközben megjött Nej és hozott 18 darab fogantyút. Ilyen két helyen rögzítendőt. Ezekben az a jó, hogy egyfelől vonalban kell lenniük, másfelől, ha 1 miliméterrel elbököm a lyukat, akkor már a két rögzítési pont közül az egyik nem megy be.
De ezt is legyűrtem.
Levezetésképpen összerakhattam két Rationell evőeszköztartót. Ne legyints, ez sem akármilyen feladat. Ez egy olyan Rubik kocka logikájú valami, mindenféle izgő-mozgó elemekkel. És persze a végén ezt is le kell fúrni.
Aztán estefelé csak álltam a konyhában és gyönyörködtem: annyira szép, annyira kellemes… el se hiszem, hogy ezt a csodát én raktam össze a két kis kacsómmal.

Készen persze nem vagyunk. Még nincsenek fent az élfóliák, a vízvetők, az alsó takarólécek. Az utóbbiak még nem is lesznek egy ideig, mert meg kell várnom vele, amíg a vízszerelő rendbe nem teszi a radiátort. Holnap lesz egy jó kis veszekedős beszélgetésem. És ha már hangulatban leszek, akkor megkeresem az ügyvédet is. Utána meg az asztalost.

Nem bánnám már, ha csak olyan melók lennének a ház körül, melyek csak tőlünk függenek.