El se hiszem. Amióta ez a blog átment ilyen káoszkiegyenesítős naplószerűségbe a lakáseladásról, lakásvételről és berendezkedésről, ez az első nap, hogy szinte alig tudok értelmes dolgokról írni.
Oké, reggel voltam a méltóságos T-kábelnél, megrendeltem a kábeltévét és a kábelnetet: 8 mbps, fix IP cím, 40 GB korlát, 1 év hűségnyilatkozat, 9700 Ft/hó – a jelenlegi helyzetemben ez egyértelmű előrelépés. Utána átugrottam az IKEÁ-ba és kiválasztottam az utolsó nagy bútorvásárlós kör alanyait. Nehéz döntés volt, kellett hozzá, hogy sehol ne találjunk jobbakat az egyébként közepesen tetsző bútoroknál. Persze a hétvégére tervezett bevásárlás elmarad, a vevőnk ügyvédjének komoly problémát okozott a vételár utolsó részletének átutalása: múlt hét kedd óta küszködik vele, de még nem jutott el odáig, hogy a számláját elhagyja a pénz. Ennyit az ügyvédi letétbe rakás biztonságáról.
Aztán este megint semmi különös sem történt: befejeztem az egyik gyerek íróasztalát, a kalapálós fázisig előkészítettem a másikét – fél tizenkettőkor már nem szögelünk hátsó funérlemezt.
És ennyi. Ha nem is száguldunk, de haladunk. Minden nappal közelebb jutunk ahhoz, hogy ágyban aludjunk. (Jelenleg elég erősen ez motivál. Ahogy most alszunk, hat-hét óra után elkezd fájni mindenem: derekam, hátam, a mellkasom. Hiába lenne néha idő kipihenni magam, nem tudok: kivet a fekvőhely.)