Káosz: 12. nap




Ma este is hullafáradt lettem, de micsoda különbség… Ma végig a saját magam ura voltam, én osztottam be, milyen tempóban végzem el a kétnapi munkát egy nap alatt.
Nyolckor ébresztő, reggeli, tea. TEA! Már ettől teljesen másképp indult a nap.
Aztán elkerékpároztunk a Baumaxba gyaluért meg csavarokért. Utána összeismertettem gyalu uraságot a spájzajtó keretével. A keret kilógó részének egynegyed része veszett oda az ismerkedés során. Szerencsére volt padlócsiszolóhoz való smirglipapírom is, így veszettül bontottam az ajtót. Sajnos muszáj volt, mivel elcsórtak négy centit a falból.
Utána körbeszinteztem a szekrények aljához tartozó vonalat a konyhában, majd kelta druidaként itt-ott négy centi vastag farudakat rögzítettem a falhoz. Ezekből lett a szekrények hátsó lába. Ez volt az alapja az egész napi munkának, ennek megfelelően rengeteg időt öltem a lécek pontos felszerelésébe. Barna nem is igazán értette, mi ez a sok cécó hasoncsúszva a padlón. Aztán amikor már estefelé rátettem a közel három méteres munkalapot a szekrényekből álló sorra és olyan tökéletesen vízben volt, mint a hidrogénhídkötés, akkor már megértette.
Közben persze be voltam lépve az ügyfél hálózatába és amikor a szakértőjük szakértés közben információra vágyott, adtam neki, bőségesen. Kicsit volt a munkamegosztásban kellemetlenség is, mivel reggel nem jó csavarokat vettem, elmenni viszont már nem mertem újért, mert bármikor hívhattak. Átütemeztem.
Ne ijedj meg, nem részletezek minden fázist. Lényeg a lényeg, este negyed tizenegyre eljutottam odáig, hogy holnap már jöhet a mesterember. Igaz, nem mindent fog tudni megcsinálni, amit igen, azt se úgy, ahogyan gondolta, de egyszerűen nincs más út – szemmel láthatóan a fazon sem gondolta alaposan végig a lépéseket. Kicsit szerencsétlen, hogy én, akinek most ez az egész a fejében (meg egész máshol is, de ezt most hagyjuk) van, holnap már megyek dolgozni, így Nejjel irattam fel egy papírra, hogy hol, milyen konfrontációk lesznek és hogyan kell megoldani. Aztán maximum szurkolok.

A legrosszabb, a fásultság. Annyira örülhetnék a mai teljesítménynek. Meg annak, hogy a lassan két hete tartó őrületben egy nap kivételével minden nap a maximális tervet teljesítettük… de már nincs öröm. Leszegett fejjel meló, igahúzás… az van. Ahhoz, hogy örüljünk, egy kicsit meg kellene állni, engedni a görcsös feszültségből… de ennek még nincs itt az ideje. Talán a jövő héttől. Most éppen… a kultúra, mint másról a ruha a boldog szerelemben. Meló után ledőltem és végtelenül eltompult érzékeimet már csak Alvinnal tudtam egy kicsit stimulálni. Hátradőltem és boldogan elvesztem a durva szókimondásban. Különösen az utolsó négy versszak esett igazán jól.

Basszus, kinyitottam a hűtő ajtaját és a befőttesüvegben az uborkák pont úgy lebegtek, mintha krokodilok lennének.

3 Comments

  1. Lassan készen vagyunk a házzal, amibe januárban költöztünk, úgyhogy hadd bíztassalak: ez a fásultság olyan ködös, álomszerű emlékké fog válni az első alkalommal, mikor hazamész, kiülsz a kertbe egy sörrel, és nem kell semmit csinálnod egész este :). Addig hajrá :).

  2. Köszi. Én is ilyesmire számítok… de voltam már családi ház tulajdonosa, tudom, hogy a ház állandón hajt, nem enged üldögélni.

  3. Minél nagyobb a hajtás, annál jobban esik a pihenés :).

Leave a Reply to Caleb Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading