Káosz: 10. nap

ICFM. Ikea Certified Furniture Master. Legalább. Tegnap ugyanis összeraktam mind a 11 konyhabútor-elem vázát, plusz még elalvás előtt, pizsamában, a sarokelemet is. Pedig aztán voltak benne trükkös fémkosaras cuccok, háromfiókos szekrények, fiókbecsúszás-lassítókkal… mesélhetnék. Ezen felbátorodva ma úgy döntöttem, kicsomagolom a konyhagépeket és belepróbálom a vázaikba. Na, ezt nem kellett volna. Elsőre jött a mosogatógép. Gondoltam, csak egy burkolólap kell az ajtajára – ehelyett egy húsz képes comics fogadott, hogy mikor és hová kell behatolni különböző szerszámokkal. Nagyjából azért megértettem, de valószínűleg valamilyen csalétekkel (Hangok a közönség soraiból: Pénz! Pénz!) megpróbálom rávenni a vizes fiúkat, hogy rakják össze. Hogy legyen egy kis önbizalmam, a szagelszívó manuálját vettem elő. Na ebben egy akkora robbantott ábrát tettek oda szerelési útmutatónak, hogy még mindig sajog tőle a fejem. A franc se gondolta volna, hogy abban a kürtőben annyi minden van. És mindet be kell kötni valahová. Ezekhez képest a főzőlap és a tűzhely teljesen egyszerű volt – eltekintve attól a figyelmeztetéstől, hogy a szerelést csak villamossági szakember végezheti – majd jött egy csomó szakszöveg, hogy mi mindenre kell figyelnünk. Kb. a 60%-át értettem is. Azt hiszem, ugyanazzal a csalétekkel bepróbálkozok a villanyszerelőnél is.
Így hát visszatértem ahhoz, amihez értek: átrendeztük a lenti szintet, hogy hozzá tudjunk férni a gardróbszekrényekhez. Az is egy menekülési útvonal a felfordulásban.
Ma még fel kellene szerelnem két fürdőszobaszekrényt, de úgy döntöttem, nem teszem tönkre a húsvéthétfőt egy masszív ütvefúrózással. Annyira idill és béke van, hogy azt le se tudom írni. Ezeket a sorokat a teraszon írom, kellemesen süt a nap, csend van és nyugalom. Időnként feltűnik egy-egy futó, megfordul a kertünk végében, aztán fut vissza. Néha kisgyerekes családok járnak el, hol gyalog, hol kerékpárral. Kirándulók. Némelyik megnéz, ki lehet az a szakállas medveszerű fazon melóscuccban, tabletpécével, sörrel.
Most idejött egy rigó ismerkedni. Két méterre vagyunk egymástól, én gépelek a laptopba, ő meg ennivalót keres a fűben. Jól elvagyunk.

Ma még lesz egy kis munkám a régi lakásban, egy kevés az újban – aztán már készülhetünk a kedd-szerdai hajtásra. Ha azon túlleszünk, a többi már sima ügy.
Mindenesetre a lelkem nyugodt. (A gyomrom kevésbé – de le van szarva.)

8 Comments

  1. Irigykedem rendesen… Nekem is nekem is!!!
    Erdö, madarak, természet, no városiidegbaj, wifi, tabletpc, 3 szint szerver szoba :-D

    De tényleg… a melohoz meg elismerésem… én is IKEA-zok. Leírások mellesleg fejlödtek az utóbbi pár évben. Persze van még hova…

  2. ICFM! Mi is ezt csináljuk Krisztivel napok óta, van is sikerélményünk nem kevés…
    Az elemi részekre bontást remekül megoldották az IKEA-sok, bár hagyhattak volna minket élfóliát vasalni is, mer’ azt is szeressük!

  3. Élfólia, bakker. Most vettünk egy csomó munkalapot és már ragasztósak az élfóliák. Semmi vasalás. Semmi kihívás.

  4. “20 kepes comics” LOL :-))

  5. Akkor ez olyan common IKEA weekend volt? Én egy teljes nappalit szereltem össze :)
    Ja, és én bizony ütvefúróztam húsvét hétfőn :D

  6. Kénytelen leszel elárulni, hogy kb. hová költöztél, én is ilyet akarok :)))
    2 éven belül.

  7. Város széle. Erdő széle. Öreg néne őzikéje.:)

  8. Dr. Szöszi,
    De legalább rávetted a szomszédaidat, hogy ilyen jó időben menjenek a szabadba. :-)

Leave a Reply to Hamurabi Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading