Káosz: 5. nap

Ma… ma megint eszméletlen napnak nézünk elébe. Az összes mesterember itt fogja cseszni a rezet egész nap. Az első fél kilencre igérte magát. Ehhez képest 8.10-kor már nyomta a csengőt. Éppenhogy magamhoz tudtam venni a ruhámat és pizsamában rohantam az emeletre, míg Nej beengedte. Kilenckor már mind az öt ember véste a falat és a padlót. Nem kizárt, hogy a rezgéseket a Tokiói Földrengéskutató Intézet is regisztrálta.
Még jó, hogy tegnap délután Nej átsétált a szomszédhoz, hogy lehet, hogy ma kicsit hangosak leszünk. Semmi gond – mondta. De szerintem ekkora kataklizmára nem számítottak.

Eredetileg úgy volt, hogy elrohanunk a budaőrsi IKEÁ-ba, mert ott van egyedül olyan mikrohullámú sütő, amelyet beterveztünk konyhaszekrénybe. Meg keresni kell munkalapot és mosogatót, mire a melósok odajutnak. Ez a lényege az egész versenyfutásnak – ezek jönnek, kavarnak, dolgoznak – és mindennek időben a kezük alatt kell lennie. Miközben Nejjel messze nem terveztünk ilyen sebességet. Most kapaszkodhatunk, hogy ne essünk le a megvadult ló húzta szánkóról. Miközben jövő hét kedden már át kell adni a régi lakást és még sehol sem állunk a rendberakásával.
No, tehát mennünk kellett volna – de amint megtapasztaltuk, hogy mivel jár a három csapat munkája, lemondtunk róla. Nej itthon maradt – végülis csak konyháról van szó. Nekem meg el kellett rohannom pénzért. Ez az, amitől ki tudok kattanni – most nagyon rövid idő alatt nagyon sokszor kell viszonylag sok pénz – és a bankkártya, mint forrás nem bírja a tempót. Van olyan, hogy egy nap alatt lemerítem a hitelkártyát, de mire hazaérek, hogy újratöltsem, a bank már nem fogad aznapra átutalást, ha másnap utalja, akkor meg csak az utána következő napon megy át a pénz – nekem viszont holnapra kellene. Tegnap Nej nem is tudott kártyáról fizetni a konyhaelektronikáért, így ma délután kell majd kiszállításkor lepengetni – csakhogy ekkora összeget nem ad ki az automata, be kell mennem a Vörösmarty-térre. A világ végéről.
Hazafelé beugrottam a Baumaxhoz, hátha van megfelelő bútorlap. Az nem volt, én viszont már annyira szétszórttá váltam, hogy elfeledkeztem arról, hogy sebességben hagytam a kocsit leálláskor – így bravúrosan meghágtam a géppel a sövénysort. Egy rendszámtábla bánta. Valahogy visszakalapáltam.

Délre értem haza, otthon elszottyadt család fogadott. A gázcső levágásakor szétégettek vagy öt vezetéket, ettől beindult a riasztó, azt valahogy leállították, de a telefonvonal kipurcant. Vele együtt az internetcsatlakozás is. Élt fél napot.
Gyors telefon a telefonszerelőnek… talán. De nem most.
Miután szemmel láthatóan a mesterek nyüzsgése nem lankadt, így nem hagyhattuk őket magukra. Vásárlós kör elhalasztva. Átöltöztem az undorító állagú melósrucimba és felmentem az emeletre. Megcsiszoltam Dóra tegnap glettelt szobáját, majd kifestettem. Ez így elég rövidnek tűnhet -valójában messze nem volt ennyire egyszerű. Négy órán keresztül nyomtam megállás nélkül, mert annyira szutykos lettem, hogy ki sem mertem menni a szobából. Közben a csajok elszaladtak boltba meg kajáért – de könyékig festékesen enni sem mertem. Aztán pont amikor végeztem, elment az áram, kicsit később a víz is. Az ecseteket éppen be tudtam áztatni hideg vízbe, de én már nem tudtam lemosdani. Így ültem le bekanalazni a hideg muszakámat, amikor beállított a konyhagép-szállító ember. Amilyen állapotban voltunk, már csak a kerti bejáraton tudtuk beengedni. Iszonyú profi manus volt, a 40-50 kilós tűzhelyet, mosogatógépet simán a hátára dobta majd úgy mászott át a dobozhalmokon. Ráadásul olyan gyorsan, hogy le sem tudtam fényképezni.
Eszméletlen, mennyire gumiból vannak a ház falai. Tegnap betermeltünk egy komplett konyhabútort, ma a konyhagépek, persze az öt mester is csinálja rendesen a felfordulást – és még mindig elférünk az alsó szinten. Fent üres a lakás, hiszen ott a festési munkák mennek.

Nej összekapta magát, Dórával együtt elviharzottak a régi lakásba takarítani. Mi Barnával megpróbáltuk feltermelni a 3 masszív beépített könyvespolcát a padlásra. Két centi kellett volna. Aztán még legletteltem a srác szobáját a végére. Vacsora, majdnem egy órás ejtőzés a fürdőkádban. Jobb szeretek zuhanyozni, de most kényeztettem magam. Utána még megterveztük a holnapi napot – istenbizony, ezek az esti tervezések összetettebbek, mint egy AD migráció tervezése – majd egy kis blogolás és alvás.

Ja, most látom, megjött az iparűzési adó bevallásának nyomtatványa. Lassan elmehetnek a picsába. Alapvetően normakövető típus vagyok, de most már kezdek besokallni: december óta a hivatalok (adóhivatal, nyugdíjbiztosító, önkormányzat) baromi durván betolakodtak a magánszférámba – szinte nincs is olyan hét, hogy ilyen-olyan indokkal ne vegzálnának. Nem tudom, mit képzelnek: az embereknek semmi más dolguk sincs, csak velük foglalkozni? Ráadásul megint egy nullás bevallás.

Egyébként a mai nap a megúszott leégések napja. Kezdődött ott, hogy a korábban dícsért fúrómból nem tudtam kiszedni a hegyet. Ez egy ilyen gyorszáras csoda. A kiszedés csak fúró üzemmódban működik. Másnál, mert nálam ott sem – csak a racsni kattogott. Már ott voltam, hogy viszem vissza az üzletbe (vajon hol, melyik dobozban lehet a garancialevél?), amikor észrevettem, hogy annyi volt csak a baj, hogy rosszul fogtam meg a tokmányt – amikor megpörgettem, elfordult az üzemmódkapcsoló, azaz a kütyü átváltott csavarhúzó üzemmódra. Ott meg persze nem lehet ellent fogni.
Aztán amikor minden mester elhúzott haza, sőt, az SOS visszahívott vízvezetékes is kijavította azt a hibát, amely miatt délután el kellett zárni a főcsapot, szóval mindennek végén ránéztem a cirkóra – és nem égett az őrláng. Gyufa? Valamelyik dobozban. Aztán rájöttem, hogy ilyet még sosem indítottam be. Végső elkeseredésemben felhívtam a régi tulajt, aki felajánlotta, hogy átszalad. (Ide költöztek a közelbe.) Egyből begyújtotta, de csak nem akart beröffeni. Hiába tekergette a termosztátot, hiába nyitottuk meg a melegvizes csapot – semmi. Már ott jártam, hogy megköszönöm a segítségét, holnap pedig leharapom a vízgázos mester fejét – amikor hirtelen észrevettem, hogy a hapi egy konnektort tesztel, hogy a dugó jól érintkezik-e. Márpedig abba a konnektorba a régi mikró volt bedugva. Innentől gyorsan meglett a megoldás: Nej délután úgy dugta be a mikrót, hogy kihúzta a mosógép dugóját. Gondolta ő. Valójában a cirkót nyírta ki.

One thought on “Káosz: 5. nap

  1. Jó ez az anyagbeszerzési futam. Amikor meg valamelyik srácodnak el kell majd magyarázni, mi is az a just-in-time, lesz honnan idézni a saját tapasztalatukat.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *