Káosz: 4. nap

Ébredés. Tíz perc madárcsicsergés hallgatása az emeleti ablakban. Végre.

Reggeli után vártuk a telefonszerelőt. Régi kolléga. Jó érzés úgy várni egy szerelőt, hogy nem kell stresszelni előtte. Egy óra molyolás itt is, bent is – aztán voilá, van telefon, van net. Mindenki a tabletpc-re vetődött. A fekete leves: iszonyú lassú a vonal (0.9 Mbit/s, a 4 helyett). A régi nóta – ‘erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni’ – módosul: ‘erdő mellett nem jó lakni, lassú neten kell nyomulni’. Pont határon vagyunk, gyk. irgalmatlan messze a központtól, de még nem a helyi rss-en. Átkötés nem lehetséges. Aranyos. Sikerült kiharcolni, hogy minden szépen és gyorsan átjöjjön (még egyszer kösz a volt EPT-s kollégáknak), hogy maradjon a webhely, az emailcím – aztán most kereshetek kábelnet szolgáltatót.
Mivel a vizes délutánra igérte magát, sokat nem vacakolhattunk. Ha azt akarjuk, hogy a munka végén a mesterek kössék be a készülékeket, rakják össze a konyhát – nos, legalább konyhát kell vennünk. Nej már hetek óta IKEA konyhát tervez, így téptünk is az Őrs Vezér térre. Az egyik eladónál lengyel pár tolmáccsal, a másik eladónál vén farok ostoba nejjel. Úgy mentek oda, hogy még csak szét sem néztek, szinte minden tételnél elmentek megnézni, melyiket is akarják. Különösen a fogantyúknál nem bírtak dönteni.
Rohadt hosszú várakozás után végre emberhez kerültünk, aki rögtön át is passzolt minket másnak. Ekkor már szikrázott a szemem. Végül Nejre bíztam mindent, én pedig állva szunyókáltam egy cseppet. Aztán levadásztunk mindent a lenti raktárban, közben összerakták a többi cuccot a fenti raktárban, végül egy fullra pakolt raklappal és egy púposra rakott bevásárlókosárral karavánoztunk a kocsihoz. Pont a teherliftben ereszkedtünk lefelé, amikor csörögtek a munkahelyről, hogy délután lenne egy újabb konferenciabeszélgetés hollandokkal, közben tesztelgetés. Hirtelen nem tudtam, hogy sikoltozzak-e vagy csak annyit mondjak, hogy ‘téves kapcsolás’ – egyszerűen se időm, se kognitív energiám nincs most erre: az én fejem most mesteremberekkel, rohangásznivalókkal, berendezkedéssel és határidőkkel van tele. Ez önmagában is annyi minden, hogy alig-alig fér bele. Nem, nem tudok most a munkahelyemmel foglalkozni. Az időről nem is beszélve: gyakorlatilag az elviselhetőség határán élünk, immár napok óta. A kölykök ki lettek véve az iskolából, mert nincs semmijük: se ruhájuk, se tankönyvük, se asztaluk, se tanulóidejük. Nekünk mindenünk dobozban és egy költözés/lakásfelújítás kellős közepén élünk, ahol három iparos csapat és mi dolgozunk, mint a barom. Arra sincs időm, hogy levágjam a körmömet – nemhogy arra, hogy egy órán keresztül hallgassam, milyen hálózati hibák vannak messze távol. Ráadásul itt a Húsvét, amikor minden normális ember, beleértve a mestereket is, lazít. Mi viszont, ilyen szélvész tempóban is csak odáig tudunk eljutni jövő hét végéig, hogy legalább a dobozokat kiborogathassuk és legyen ruhánk, evőeszközünk, poharaink – és ne szorítson ezerrel semmilyen határidő. A netről meg nem is beszélve: a 0.9 Mbit/s akkor sem lenne komoly sebesség, ha egyenletes lenne – de bizony szakad. No, szóval ezt kellett volna mögémondani amögé a határozott ‘nem’ mögé, melyet végül válaszoltam a felkérésre.
A parkolóban jött az újabb tetris futam. Irgalmatlan nagy kupac dobozt kellett belepréselni a Fordba, ráadásul lehetőleg egyenletesen. Félórás izzasztó meló volt, de végül minden befért. Nej speciel nem. Szerencsére nem is akart – neki még meg kellett vennie a konyhagépeket a Blahán.
Mit mondjak, nem voltam nyugodt hazafelé. Olyan volt az autó, mintha higannyal töltöttem volna fel. Ha kicsit gyorsabban kanyarodtam, úgy éreztem, hogy kifordul a gumiabroncs. Örültem, mikor befordultam az egyre ismerősebb utcába. A hős kocsi.
Egyszerűen olyan tempóban költjük a pénzt, hogy bankkártyáink nem is bírják. Emiatt Nej konyhagépes köre nem is lett kifizetve – a holnapi szállítás előtt kell majd elrohanni bankba, mert ennyit az automata nem ad ki, a hitelkártya feltöltése meg iszonyú lassú folyamat, még ha meg is van rá a pénz.
A kölykökkel kipakoltunk, majd Dórával elszaladtunk boltba. Aztán Dóra egyedül. Végül Dóra Barnával. Kifejezetten öröm, hogy hazafelé Nej is belépett boltba, hátha mi nem.
A délutáni mesterember még sehol, pedig ekkor már négy óra volt. Kis pihenő után nekiálltam leglettelni a fenti szobákat. Kettőt sikerült, mire befutottak a szakik és egyből nekiálltak Hiltivel lebontani a konyhát. Fél hétkor. Gyorsan leszaladtam és szóltam nekik, hogy ezt ilyenkor már ne. Erre hazamentek. Hogy majd jönnek holnap. A szép az egészben, hogy a csütörtökre ütemezett villanyszerelő csapat is bejelentette, hogy mégis inkább szerdán jönnének. A burkolók meg eleve szerdára mondták magukat. Azaz mindenki holnap fog egyszerre dolgozni, durván 8 négyzetméter területen. Mondjuk, engem nem érdekel, nem én alakítottam ki ezt az időzítést. Nej viszont pánikszerűen elrongyolt villanykapcsolókért.
Mára még egy munka volt hátra: Barna szobájában van három darab egy méteres beépített könyvespolc. Szép masszív darabok, olyan két és fél méter magasak. A srác már szétcsavarozta őket, de nem mozdulnak. Ravasz munka volt, le kellett bontani róluk a dekorációs lambériát és ekkor derült ki, hogy lécekkel, deszkákkal voltak beszorítva a fal mélyedésébe. Vérzett a szívem, mert ezeket a polcokat direkt ezekbe a mélyedésekbe csinálták, szépek is és masszívak is – de nem akarunk Barna szobájából könyvtárszobát csinálni.
Egy gyors szakmázás: beröffentettem Nej laptopjában az USB wifi kártyát. Csak azért, hogy most már őt is nyúzzák a kölykök és több gépidő jusson nekem.
Este még stratégia megbeszélés a holnapi napra. Nem semmi lesz: egy csomó mesterember, miközben nekünk is el kell mennünk többször is itthonról – no meg dolgozni is kéne.
Éjszaka a Jéger már csak úgy üvegből. Igaz, úgysincs pohár.

8 thoughts on “Káosz: 4. nap

  1. Csak mázli. :) Az nagy túlzás lenne, hogy ismerem, ti. mi is nemrég költöztünk oda. A festés már megvan, mostanság éppen takarítunk, majd ti is fogtok. :) A fotó csak onnét volt ismerős, hogy egy környékfölderítő séta alkalmával elkolbászoltam arra, és még a víztározó betonkerítése mögé is bekukkantottam. Ha jól rémlik, akkor még a házatokon kint volt az “eladó” tábla is.

    Az ADSL miatt sajnállak, nagy pech. Mi egy tömbbel arrébb, a panelesekben vagyunk és a Kétújfalu felőli oldalon. A T-Rex kisközpontja fönt van a Halomin, a buszmegálló/iskola mellett, szóval jó rövid a kanóc. Hoztuk át a vonalat ADSL-lel együtt a régi lakásból, és 8 Mbps ugyan sajnos nincs, de a 745 kBps/50 kBps le/föl stabilan megvan. :) Esetleg a tetőre kirakott antennákkal megbeszélhetünk egy kedvezményes wifi-konstrukciót. ;)

    Kábelnet tudtommal T-kábel van a környéken, az irodájuk a Lőrinc Centerben. Hogy internetet is szolgáltatnak-e ezen a hálózaton, arról fogalmam sincs.

    Adjak még tippeket a környékről, vagy ismeritek? :)

  2. Csak nem az 55-ben vagytok? Az volt még eladó abban az időben, amikor nézegettünk – és a kettő közül választottuk ezt.
    Ja, a kábeltévéhez a T-kábel lesz, állítólag van netjük is. A Lőrinc Centerben lévő irodát viszont éppen számolják fel. De ezek még annyira távol vannak, egyelőre azért harcolunk, hogy tudjunk enni, inni, ruházkodni, tisztálkodni.

    Tipp… ha van még, akkor jöhet.:)

    (A buszközlekedést már kiismertem, vannak érdekes cifrázások. A Pöpec közért is megvan, a szelektív hulladékgyüjtővel együtt. Nincs messze a Malév uszoda sem. Étteremnek szuper lesz a Gombás. Szerencsére kertek alatt nincs messze az Auchan és a környékén lévő bevásárlóközpontotk sem. Az erdőt már légifelvételről áttanulmányoztam, ha lesz egy kis időm, akkor be is járom. Egyelőre ennyi.:)

  3. De, az 55. :) Perpillanat a “női szakasz” takarít, én ma már nem mentem velük, mert dolgoznom kell gép előtt (az előző lakás eladása és az új megvétele közti interregnumot apósoméknál töltöttük-töltjük). :)

    Látom a kisközértet, a kukákat és az uszodát már fölfedezted, ezeket mondtam volna én is. :) Uszoda, meg valami tornacsarnok van már Imrén is, a kerületi újság írta, de konkrétumokat nem tudok, tapasztalatom sincsen. A MALÉV-uszoda tiszta és kulturált, van szauna is, a medence mondjuk lehetne 33 méteres, de a 25 se rossz.

    Bevásárlás: az Alacskán van vmi Spar, de ezt még nem ismerjük. A Béke téren van egy Plus, a Sallainál meg egy Penny Market (hard-diszkont persze mindkettő, így oda kell figyelni, hogy mit vesz meg az ember). Szintén a Béke térnél (a Nagybánya utca elején) van egy Pellegrini nevű pékség, naponta háromszor van friss “eresztés”: reggel 8 körül, delután 2-2.15 környékén és este 8 táján. Ezzel vigyázni, _ADDIKTÍV_, nagyon jó cuccaik vannak és olcsó is (mi Bel-Budáról költöztünk át, egészen mellbevágó volt az árkülönbség).

    Doki (felnőtt és gyerek is) a Béke tér után van egy kicsivel az Üllőin kifele (kifele menet a jobboldalon). Pár házzal arrébb gyógyszertár, de az van a Sallai előtt is, a sarkon. Állatorvos szintén az Üllőin van, majdnem az orvosi rendelővel szemben :), ha később esetleg érint majd a dolog.

    Közben még eszembe jutott: a rendelőn és a gyógyszertáron túl (kb. a MOL-kúttal szemben) az Üllőin van egy másik pékség is.

    Posta a Béke téren és az önkormányzatnál az Üllőin, jóval beljebb. Van még egy Pestszentimrén is, de azt nem ismerem.

    Az átjelentkezést az imrei okmányirodában csináltassátok meg, általában jóval kevesebben vannak és gyors, udvarias az ügyintézés. A címét a http://www.bp18.hu-ról nézheted ki, fejből nem tudom, de a Halomitól csak pár buszmegálló.

    A Gombás étteremben(?) még nem voltunk soha, nem is tudtam róla, hogy van ilyen. :) Viszont a Szarvas Csárda térnél a Zila-féle Krisztina Cukrászda és étterem nagyon jó, igaz, kissé drága. Egyre figyeljetek oda: néha vannak gyakornok pincérek és rettentő bénák szegények. Nekünk emiatt tavaly nyáron volt egy meglehetősen rossz élményünk ott; de ezt leszámítva kellemes hely, jó a konyhájuk és a cukrászatuk is, a pincérek is figyelmesek és udvariasak. (Nem értem egyébként, hogy az ilyen zöldfülűeket miért dobják rögtön bele a mélyvízbe, ha az “ántivilágban” bevált a pikkolófiú intézménye betanulni, akkor most miért nem jó?)

    A “nagy” SzTK Lőrinc központjában van (buszról leszállsz az Üllőinél, utána kis séta), viszont arról fogalmam sincs, hogy a mostani nagy kórházrombolások hogyan érintik. Szintén itt van a könyvtár és a piac is. Ez utóbbi jó hely, őstermelők emlékeim szerint szerdánként és szombatonként vannak. Lehet kapni házi tejet és tejtermékeket is. Van még halas és lehet kapni kimérve többféle arábika kávét is, tehát az alapélelmiszerek megvannak. :))

    Hirtelenjében ennyi jutott eszembe. :)

  4. Akkor neked protekciód van a Malév uszodába: az eladód a Malév sporttelep igazgatója. :-) (Bár gondolom, tudtad.)
    Az okmányirodát kösz, valószínűleg bepróbálkozunk. A kis forgalom fontos, mivel nekem rengeteg papírom érintve van.
    Nem mondtam, de Lőrinc belső részeit illetően van egy kis helyzeti előnyöm: hat évig dolgoztam az EPT épületében, egy évig a Lakatos lakótelepen is laktunk, így elég jól ismerem a Lakatos-Szarvascsárda-tér közti szakaszt. Tudom ajánlani a cukrászdával szembeni gyros sütőt, nekem anno nagyon bejött. (Klasszikus, sokhagymás cucc.) A körzeti orvosom még ma is itt van a kerületben. Valószínűleg a többiek meg maradnak a kispesti orvosnál, az sincs tragikusan messze.
    Állatorvost láttam a Sallai-Galamb utca sarkán is, az nekünk egy kicsit közelebb van. Bár egyelőre még nem aktuális.

    A Gombás kifejezetten jó hely, ennek megfelelően nem is tartozik a nagyon olcsó éttermek közé – de ár/érték arányban nagyon jó. A Petőfi utcából nyílik egy kis utca, arrafelé van. (A piac melletti úton – Haladás – egyenesen jössz a Gilice tér felé, útközben lesz egy tábla, hogy melyik utcánál kell jobbra fordulni.) Hasonló hely a Kakas is, de az arrébb van, a Lakatos lakótelep mögött.

  5. Persze, tudjuk, hogy kiktől vettük a házat. :)

    A kajálda-ajánlatokat köszi, majd meglessük, de nálunk az átlag magyar vendéglő, pizzéria stb. szinte azonnal kiesik, mert majdnem minden ételük húsos. Nem vagyunk vegák, de húst nagyon ritkán eszünk – akkor is inkább csak hideg időben és akkor is inkább csak anyósom házi csirkéjét, pulykáját. :) Étteremben legföljebb halat, ott nem lehet sumákolni azzal, ha romlott, büdös stb.

    A Zila azért is tetszik annyira, mert nagyon ötletesek a vega kajáik, nem a szokásos rántott gomba/sajt/karfiol/stb., mint más éttermekben. A sült zöldségek juhtúróval, francia palacsintában, snidlinges-joghurtos öntettel pl. egészen kiváló. :) Mint férfi a férfinak :) tudom ajánlani még a konyakmeggyes tortájukat: csokis, parfészerű krémben van benne a meggy belül, egy konyakos, lekvárszerű masszában. Nagyon rossz. ;)

  6. Közben eszembe jutott még: az EPT nem csak neked szopacs, kicsit nekem is. A TVnetnél van ADSL-ünk és teljes hurokátengedéssel mentünk volna át hozzájuk, de nem tudjuk a T-Com vonalat sajnos elhagyni. Az oka az, hogy a lőrinci központban a hírek szerint nincs hely, nem tudnak a versenytársak _be_települni, csak rá, vagy mellé, kültéri rackkel. Az meg persze rettentő drága. :(

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *