Káosz: 1. nap




Azt kiterveltük, hogy két nap alatt szépen, komótosan elszállítunk mindent. (Pedagógiai okokból csak mi magunk, segítség nélkül.) Azt viszont kifelejtettük a tervezésből, hogyan legyen: ma már az új lakásban alszunk vagy még a régiben?
Érvek:

  • Internet még csak a régi lakásban van.
  • A hűtő (sörök, borok, ásványvizek – no meg kaják) viszont már az újban.

Na most, abból, hogy ez az írás megjelent itt, sejtheted, hogyan döntött a család.

Nej előrelátóan úgy csomagolt, hogy mindkét helyen legyen sör – én pedig a jó öreg kollégista módszerrel hűtöttem: becsavartam törölközőbe, aztán be a hidegvizes csap alá. Tökéletes.

A mai napról már csak foszlányok jutnak eszembe.

A várthoz képest sokkal simábban vittük ki a két nagyvadat: a mosógépet és a hűtőgépet. Mondtam is Barnának, hogy minden elismerésem: ma rendelhet magának ebédre 45 centis pizzát. Szavamon is fogott. Négy óra körül jött meg a kaja – és akkor még hátravolt a mai tervből egy forduló. (Közben lenyomtunk egy roppant fárasztó és lehangoló dobozkörutat.) Szolídan figyelmeztettem, hogy jobb, ha nem eszi degeszre magát – sokkal szarabb lesz utána pakolni. Nekem nem mondott semmit – de hallottam, hogy később Nejnek reklamált, hogy milyen degeszre zabálásról beszélek én egy vacak 45 centis pizzától?

Aztán ez a bizonyos forduló mégsem jött össze. Pedig időre szétszereltünk, összepakoltunk mindent odabent – de nem tudtunk kimenni a lakásból. Az egyajtós PAX szekrényekkel még csak-csak kiforogtunk valahogy a gangra, de a kétajtós nagyon csúnyán szopatott meg. A gyerekszobából eleve nem lehet ráfordulni a bejárati ajtóra, előtte át kell jönni a mi szobánkba, kettőt jobbra, egyet balra, majd szving az előszobába. Itt át kell buktatni a szekrényt a bejárati ajtón és már csak a gang, meg a lépcsőforduló van hátra. Meg a kocsira pakolás. Nos, a kétajtóssal eltáncoltuk odabent a koreográfiát, iszonyú erőfeszítéssel átbuktattuk a bejárati ajtón – és beragadtunk. A szekrény masszívan állt keresztben a lengőfolyosón, minden irányba volt egy centi játéka. Ne tudd meg, mekkora meló volt innen visszabuktatni az előszobába, majd eszméletlen szűk helyen, kúszva-mászva elemeire szedni. Laponként persze kiment. A kurvanénikéjét.

Háromnegyed kilencre raktuk meg a harmadik fordát – de ekkor már nem indultunk útra.
Összességében nem volt rossz a mai nap: egyszer balfaszkodtunk csak. De holnap ennyit sem lehet. Rengeteg cucc van még, a kocsit meg hétfőn hajnalban vissza kell adnom.

Azért jó volt ránézni fél tíz körül a családra. Mint akit cecelégy csípett meg, úgy dőlt be mindenki az ágyba. Ez az, amit én úgy hívok, hogy kellemes fáradtság. Ők valószínűleg máshogy, de ki nem szarja le.

Azért Nejben még feltámadt a lakberendező, kihasználja, hogy van net és konyhát tervez. Én meg a negyedik söröm mellett blogot írok. (Hé, annyira kiszáradtam a nap során, hogy az első kettőtől még csak nem is böfiztem.)

ps:
Csak hogy tudjátok, a költözésről szóló album folyamatosan frissül. Külön felhívom a figyelmet erre a képre: a lakás már Titanic-ként süllyed, de a zenekar még bőszen játszik. XBox-on.

4 Comments

  1. Haha, mi is tegnap kezdtük el a honfoglalást, de nekem nincs erőm leírni :)

  2. Arról írhatnál, hogy a PAX újraösszeszerelve is egyben marad-e?
    Első összerakás után nekem kétségeim vannak, nem túl stabil darabok. Pedig csak 201 magas duplaajtósakat vettünk.
    Köszi előre is:)

  3. Oké, bár most még festés lesz. De ha összerakjuk, megírom, mi lett az eredmény.

  4. Kitartás – mondhatnám, de nem mondom. Egy jó sörrel lehet, hogy többre mész, mint az én “kitartás-kívánságom”-mal. (Azé’ mégis: kitartás!)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading