Jó is, meg nem is, hogy ennyire pörög körülöttem minden. Jó, mert jó dolgok történnek, rossz, mert nem tudom kiélvezni ez egyes változásokat, rögtön jön a következő. Most például az amerikai utat sem tudtam még feldolgozni – sem mentálisan, sem digitálisan – de már itt a következő nagy esemény, a költözés.
De azért vannak apró interferenciák. Ma pl. pakolás közben kezembeakadt az a kézirat, melyet 2002-ben kezdtünk el Marcival. Neki volt egy gyűjteménye a kultúrsokk jellegű amerikai élményekről, nekem meg ceruzám, mellyel illusztráltam az írásait. Aztán behalt az ötlet, de az a huszonegynéhány sztori, mely elkészült, most is üt. Különösen, hogy nagy részét személyesen is megtapasztaltam azóta.
Aztán kezembe akadt egy másik könyv is. Ez 1972-ben íródott. Vitray Tamás három hónapra kikerült Amerikába, ösztöndíjjal. Az ottani kalandjairól írt egy élménybeszámolót. Sajnos erősen érződik rajta a korszellem, meg a légkör… de jó olvasni az ismerős helyekről, különösen úgy, hogy előkerülnek újdonságok is. Pl. eddig nem tudtam, hogy Washingtonban, a park alatt, zárt metró van, kifejezetten a nagyfejűeknek. Hiába, ezek az Alapító Atyák nagyon tudtak…
2007. March 26. Monday at 07:25
de jo.
gyerekkoromban en is olvastam ezt a konyvet, meg is van vhol, meg is keresem.
a szep az egeszben az, h akkor abszolut nem tippeltem volna ugy h 20 ev mulva, a harmadik ut utan akar mar irhatnek is egyet ugyannebben a temaban :D
—
ps: a vastag USAkonyvemben (amit lathattal nalam) ez is benne van, sot a W ut elotti ejszaka el is olvastam, csakhat aznap (is) zudultak az elmenyek…
2007. March 26. Monday at 22:27
a harmadik ut utan akar mar irhatnek is egyet ugyannebben a temaban :D
Hát, ez az. lehet, hogy én nem is nyugszom. :-D