Day: March 24, 2007

A Gutenberg-galaxis vége




Nálam legalábbis.

Péntek délután meglepetésparty volt a cégnél. Most az egyszer tényleg sikerült a meglepetés: délben az összes ajtó hermetikusan bezáródott, majd a főnök közölte, hogy innen addig senki ki nem megy, ameddig az összes szemét, felgyűlt ‘senkinemtudjakié’ anyagot át nem nézzük és ki nem dobjuk a felesleget. Jó három és fél órán keresztül szekrényekből pakoltam, válogattam, majd dobozoltam.

A meglepetés erejét fokozta, hogy nekem egész hétvégére ez volt betervezve otthon. Csináltuk is, keményen. És megint rá kellett döbbennem, mennyire csalóka anyag is a könyv. Felrakva a könyvespolcra úgy látszik, hogy alig van valamennyi. Aztán hozol huszonegynéhány dobozt, hogy majd ebben minden elfér. Aztán első nap megpakolsz tizenvalahányat, miközben a könyvespolcról alig jött le pár könyv.
Aztán persze eszembejutott, hogy ideköltözéskor 28 Compaq Deskpro dobozban utaztak a könyvek. És már akkor is káromkodtam, hogy ez az egész simán elférne 2-3 cédén.
Igaz, akkor még csak komolytalankodtam ezekkel a digitális könyvekkel – de most határozottan meginogtam. Hihetetlen mennyiségű ám ez az anyag – és a legtöbbje ballaszt. Amióta itt lakunk, már csináltam két nagy selejtezést. Elsőre kidobtam az olvashatatlan, vacak könyveket. Meglepően sok volt belőlük. Másodikra kidobtam azokat a könyveket, amelyek valamikor jók voltak, de ma már semmi esélyét nem látom, hogy valaha is el fogok olvasni közülük akár egyet is.
És még mindig baromi sok van. Azt hiszem, hozzá fogok nyúlni az eddig sérthetetlen ikonokhoz is. Csak még azt nem tudom, hogy antikvárium (baromi kellemetlen tapasztalataim vannak velük) vagy Vatera (rengeteg könyv, rengeteg adminisztráció, szervezés).
De az már látszik, hogy alapvetően megváltozott az olvasási szokásom: megszaporodtak az albumok, a díszes kiadású könyvek, melyeket élvezet kézbe venni és nézegetni – míg a tartalmukért olvasott könyveim pedig átmentek digitálisba. Amit lehetett, beszereztem elektronikusan és PDÁ-n vagy TabletPC-n olvasgatom. Meg persze az Internet, mint egy nagy olvasnivaló krumpli.

No, mindegy, megyek vissza tetriszelni a könyvekkel: mivel kevés a doboz, úgy kell pakolászni, hogy minél jobban kitöltsék a teret. Most látszik csak, hogy milyen régen nem voltak ezek kézben: ha befogom az orromat és a számat, majd megpróbálom kifújni a levegőt – akkor a fülemen jön ki a por.

ps: Elkezdtem fényképpel feltölteni a ‘Költözés’ című albumot. Itt lehet majd elgyönyörködni a káosz nagy pillanataiban. Jelenleg egy képre hívnám fel a figyelmet: tessék észrevenni a legnagyobb kotuban is működő, diszkréten kialakított XBox munkahelyet.