Ez egy igen-igen kemény világ

A fiam szekrénytársa nem ment edzésre, és mivel másolásból kifolyólag a társnál volt a kulcs, így Barna csak leszórta a táskáját a szekrény mellé. Az edzés végére kilopták belőle a mobilját.
Ilyen világban élünk: már a harmadik mobiltelefont lopják el a gyerektől. Kettőt a gyerekvasúton, egyet vízilabda edzésen. Mindenhol csak vonogatják a vállukat: év elején mindig kijelentik, hogy a gyereknél ne legyen mobil – aztán ők megtettek mindent, innentől már a mi hibánk, ha mégis. Az, hogy amikor a gyerek még a hajnali sötét városban megy szolgálatba, majd este nyolc után bumlizik vissza Hűvösvölgyből a városon keresztül – és nagyon nem vagyok nyugodt, ha mindezt telefon nélkül teszi… az, hogy az időpont miatt iskolából megy edzésre és nem tudja megtenni, hogy itthon hagyja a telefont – az ilyesmi senkit sem érdekel. Ne legyen a gyereknél telefon. Ha van, akkor ő a felelős.

No, mindegy, most azt találtam ki, hogy van itthon egy dobozban egy csomó kiöregedett, ezeréves mobiltelefon: Siemens C35, Nokia 3410, meg ilyenek. Új telefont már nem kap, ezekből választhat. Aztán ha ezeket is ellopják tőle, akkor elmegyek a használt telefonárushoz, megveszem a legócskább, legidejétmúltabb telefont, azt, amelyért az árus fizet, hogy elvigyem… és ilyen telefonokat fog használni a gyerek. Talán a cikis telefont már nem lopják el.
Ha mégis, akkor a következő lépés az lesz, hogy használtat sem fogok venni. Ha mobil kell, akkor lopjon magának.

1 Comment

  1. A munkahelyemen kivul sehol nem hagyok ott mobilt, se mast orizetlenul (ott azert nagyon ciki lenne, ha az asztalomrol ellopnak, mikozben a kollegaim ott ulnek…). A fiadnak el kene meselned, hogy ez egy ilyen vilag. Sajnos.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading