‘Hit az emberiségben’-nap

Pedig hétfő reggel van, fáradt, zsibbadt hétfő reggel. Nem sok jóra számít ilyenkor az ember.
Aztán ahogy mennék ki az udvarról, a koszos napfény megcsillan valamin a kapu mellett. Valamin, ami eddig nem volt ott. Közelebb hajoltam. Valaki beékelt egy párcentis rézcső darabot a kapufélfa és a fal közé – így most masszívan áll a félfa, újra kilincsre zárható a kapu. Nem egy nagy dolog – de ebből a házból bőven nem néztem ki ennyit.
Aztán a buszmegálló felé sétálva figyeltem fel egy párosra: a lány a kutyáját sétáltatta, a fiú pedig nylonzacskóba gyüjtögette mindazt, ami a kutyából kipotyogott.
Remélem, sokáig tart még a szerelem.

Szóval jól indult a nap. Persze nem tartott sokáig, a Határ-útnál már egy lepusztult hapi verte a lepusztult nőjét, mert az nem adta oda neki az összes pénzét, a fullra tömött metrószerelvényre simán felszállt egy nő, kezében papírtálcán egy szaftos pizzaszelet, másik kezével csemetéjét vonszolta, aztán már a vonaton csörgött a telefon, hogy nagy gáz van, a szombati sp2 felrakása óta egy csomó mailbox nem működik… szóval beindult a normális élet.
De legalább volt egy sokat ígérő próbálkozása.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *