Azaz: jóindulat – semmi más.
Ennyi számít első körben, amikor megítélek valakit. Okos vagy ostoba… jókedvű vagy szomorkás… minden csak utána jön.
Viszont furcsa, hogy általában pont az ostobák szoktak rosszindulatúak is lenni.
Azok a szürke hétköznapok
Azaz: jóindulat – semmi más.
Ennyi számít első körben, amikor megítélek valakit. Okos vagy ostoba… jókedvű vagy szomorkás… minden csak utána jön.
Viszont furcsa, hogy általában pont az ostobák szoktak rosszindulatúak is lenni.
2007. February 23. Friday at 20:23
Eddig úgy gondoltam, hogy ez nem egy objektív mértéke valakinek, mert más-más emberekkel szemben – vagy akár csak más-más helyzetekben – másképpen vagyunk jóindulatúak. Rendesek vagyunk, közömbösek vagy épp gecik, ahogy a borút váltja a derű, és hepét a hupa.
Lehet, hogy tévedtem…
2007. February 24. Saturday at 09:28
Az én elképzeléseim szerint a jóindulat az egy belülről fakadó hozzáállási mód, egy attitüd. Természetesen nem zárja ki, hogy bizonyos dolgokkal szemben közömbös legyél, a taszító dolgoktól meg elzárkózzál. Lehet mindezt jóindulatúan is csinálni.
2007. February 24. Saturday at 20:17
Azt hiszem értem, hogy mire gondolsz, csak azzal nem értek egyet, ahogy kifejezed. Mert ha ragaszkodom a szó jelentéséhez, akkor paradoxont írtál: ha jót akarok valakinek, azaz segíteni akarok neki, akkor nem lehetek közömbös iránta, és pláne nem zárkózhatom el előle. Túlságosan el kell vonatkoztatni a szó értelmétől, hogy az ellentmondás feloldódjon. Akkor már célszerűbb volna pontosabb kifejezést keresni.
2007. February 24. Saturday at 20:39
Én itt látom a tévedést:
ha jót akarok valakinek, azaz segíteni akarok neki
A jóakaratú/jóindulatú – nálam – nem azt jelenti, hogy az illető feltétlenül aktívan jót akar cselekedni az embertársával. Egyszerűen csak pozitívan igyekszik viszonyulni mindenhez és mindenkihez. Általában törekszik a jóra – és nem feltétlenül cselekedeteiben, hanem gondolkozásában is. Sőt, leginkább ott.
és pláne nem zárkózhatom el előle
Miért ne? Taszít a gondolkodásmódja. Nem bírom a stílusát. Baromira untat.
Bármennyire is jóindulatú vagyok, ahol lehet kerülni fogom.
A magam részéről egyébként is annak vagyok a híve, hogy csak annak segítek, aki igényli. (Kivétel ez alól néhány általam nagyon szeretett ember – az ő esetükben képes vagyok meggyőzni őket, hogy igénylik a segítségemet.)
De egyáltalán nem biztos, hogy én is jóindulatú vagyok. Inkább csak jámbor.
ps. Volt itt egy félkész megjegyzés a részemről, azt töröltem.
2007. February 24. Saturday at 21:20
Köszönöm a hosszú választ, így – és közben barátnőmet is segítségül hívva – végre megértettem én is. :)