Szindbád kérdezett egy offot ennél a bejegyzésnél. El is kezdtem válaszolni, aztán olyan hosszú lett, hogy inkább bejegyzést farigcsáltam belőle.

Akartam is kerdezni (en mint abszolut laikus), hogy milyen megkulonboztetest teszel kepregeny es karikatura kozott, vagy miert reszesited elonyben a karikaturat.

Imhol a válasz.
Először is határozzuk meg pontosan a műfajt. Mivel minálunk nincs meg az a finom megkülönböztetés, mint az angol nyelvterületen, nálunk minden karikatúra, ami kicsit vicces és rajz. Habár nem mindig kell viccesnek lennie… és nem is mindig rajz. Azt hiszem, érthető voltam? :-)

Na, szóval odakint van comics, cartoon stripe, cartoon panel és caricature. Ez utóbbi jelenti a portrékarikatúrát, a stripe/panel az nagyjából ugyanabban a dobozban van – de irgalmatlanul más gondolkodás kell az egyikhez és más a másikhoz. Tudom, anno mindkettővel megpróbálkoztam – és a csíkhoz nem elég az ötlet, meg a rajztudás, tudni kell dramatizálni is a történetet. Ehhez külön tehetség kell – nem is ritka, hogy egy-egy stripe-nak két szerzője van: egyik dolgozza ki a sztorit és a másik rajzolja meg.
A comics, az megint egy külön világ, ide tartoznak ugye a képregények… superman, batman… meg ilyenek. Gondolom nem kell magyaráznom. Ezek általában hosszabb sztorik rajzban elmesélve… nyilván más a történet sodrása, a legtöbbször hiányzik is belőlük a punchline, azaz a poén. Persze itt is vannak kivételek, Korcsmáros Pál Rejtő képregényei például simán elmennek cartoon stripe-nak is.

No, ennek fényében a válasz: azért részesítem előnyben a karikatúrát (beleértve a cartoon stripe/panel és caricature vonulatokat), mert viccesek. Még akkor is, amikor véresen komolyak. (És szvsz ekkor a leghatékonyabbak.) A képregények ellenben nem. A Kreténben voltak remek képregények, elgyönyörködtem a rajzokban, remek figurákat dolgoztak ki a fiúk – de az alkotások nem voltak se humorosak, se tartalmasak. Persze nem hiszem, hogy ez csak a szerzők hibája, valószínűleg maga a műfaj sem kedvez az ironikus/gunyoros megközelítésnek.