Elemzek

Szeretem a Sziámi zenéjét, szeretem Müller Péter szövegeit.
Szeretem, iszonyúan szeretem Kamondy Ági munkásságát. (*)
És szeretem a Republic-ot is.

Ez talán nem lenne olyan nagy gond. A kognitív disszonanciát Müller Péter ajánlója okozta, Kamondy Ági cédéjén.

Idén volt különben az az év is, amikor a Republic egy hullagyenge reggae-vel maga mögé utasította a Ladánybenét és annak teljes életművét, mi persze tudtuk, hogy a semmit csomagolják…

Igen, látszólag a Republic szövegei vérszegények az alternatív zenék szövegeihez képest. Nincs meg bennük a düh, az indulat, a többértelmű odamondogatás. De hogy a semmit csomagolnák…? Éreztem, hogy itt valami nem stimmel, de nem tudtam megfogalmazni. Egészen tegnap estig, amikoris kései Republic lemezeket hallgattam és beugrott, hogy mire emlékeztetnek ezek a szövegek. Látszólag értelmetlen szófoszlányok, összerakhatatlan történetek, egymáshoz nem illő versszakok… igen, egyfelől a semmi… másfelől mégis, a szürrealista képekhez hasonlóan kiváltanak valami érzést, hangulatot a hallgatóban. Éppen úgy, mint a népdalok. Gondoljunk bele, hogy tulajdonképpen mennyire is logikusak, elmagyarázhatóak egyes népdalaink. Semennyire. Hangulatot közvetítenek.
Igen, időnként ők is a semmit csomagolják.

Péter, ez mellétrafált.

(*) Apropó, nem tud valaki valahol Orchestra Luna felvételeket? Évek óta keresem, de nincs.

6 thoughts on “Elemzek

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *