Van ez a mém: ül a remete a világ végén, egy szikla tetején – és időnként eléjárul egy-egy megvilágosodni vágyó alak, az élet értelmét vagy hasonló mély dolgot firtatandó.
Mekkora marhaság is ez. Mit tudhat az életről egy világ végi magányba zárkózott remete?
Nyilván rengeteget az ember nélküli világról – csakhogy ez absztrakció, a világ jelenleg tele van emberrel. Méghozzá meglehetősen domináns módon.
Az embereket, a köztük lévő viszonyokat viszont leginkább közöttük, a zsúfolt nagyvárosban lehet tanulmányozni.
Azaz kérem, javítsa mindenki a mémet a fejében: a remete ül/mászkál/tapasztal a nagyvárosban és dehogyis mer tanácsot adni bárkinek is ilyen bonyolult viszonylatok között.
Recent Comments