Milyen lesz az új év?

Van egy olyan babona, hogy az új év olyasmi lesz, ahogyan a Szilveszter telt.
Nos, lássuk.

  • 15.00: Valaki el akarta tolni a házat. Először fel sem tűnt, egyik ügyfelünknél pont így remegnek a a falak, amikor elmegy egy metrószerelvény az épületük alatt. De aztán leesett, hogy errefelé nem jár a metró. Most vagy eltévedt egy kósza szerelvény vagy rengett a föld. Félórával később tele is lett a hírrel a sajtó, nem is részletezném tovább. A ház mindenesetre egyben maradt, még csak meg sem repedt a vakolat.
  • 15.30: ActiveCard drivert/klienst telepítettem az új gépemre, majd Cisco VPN klienst. Gusztustalan egy dolog, de szükség van rá. Ahhoz meg próbálom tartani magam, hogy mindennap felrakok valamit a gépre – még ilyen tempóban is hetekbe fog telni, mire teljesen kézre fog állni.
    Aztán persze nem tudtam tesztelni, mert az ünnepek alatt lejárt a jelszavam.
  • 17.30: Nej elment Dórával. A csajszi ugyanis először nem szilveszterezik itthon és Nej megígérte neki, hogy elviszi autóval.
  • 17.40: Dóra visszajött, hogy baj van a kocsi ajtajával. Nos, az történt, hogy az ajtó megszorult, Nej pedig olyan erővel rántotta meg, hogy letörte a kilincset. Innentől az ajtó nem zárható, menetközben is kinyílik – és értelemszerűen a központi zár sem működik. Még jó, hogy ezt a kívülrül csupa kosz autót akkor sem lopják el, ha fizetnék érte.
    Kedden autószervízben kezdek.
  • 17.40: Elkezdődött a háború. Eddig is voltak elszórt petárdázások, de innentől folyamatos durrogás szolgáltatta az aláfestő zenét.
  • 18.00: Délután tette ki Glowface a Hogfather magyar feliratát a netre, így gyorsan csináltam is egy új DVD-t. Teszt az asztali DVD lejátszóban, remekül megy. Megvan, mit fogunk csinálni este.
  • 18.40: A maradék család úgy döntött, hogy újítunk társasjáték fronton. Gyorsan csináltunk két új accountot a Honfoglalóban (basszus, nekem volt egy ötezer pont feletti harcosom, de elfelejtettem a nevét), majd hármasban külön szobára vonultunk. Ez fizikailag is külön szobát jelentett, külön gépekkel. Most csináltunk először ilyet, de nagyon bejött. Jól gyapáltuk egymást.
  • 19.30: Tartottam egy részletes ismertetést a Pratchett univerzumról.
  • 20.00: Elkezdtük nézni a filmet.
  • 20.15: A házban lakó Zsolti gyerek is beszállt a háborúba. Először csak a katyusákat indította be, majd negyedórával később a tarackokat is. Ez utóbbiak robbanáshulláma visszapofozta a házat a földrengés előtti állapotba.
  • 23.50: Vége lett a filmnek. Gyors asztalletakarítás, poharak behordása, pezsgő előkészítés. Most először fordult elő, hogy – gyerekeink erőteljes nyomására – nem vettünk külön kölyök pezsgőt.
  • 00.10: A TV2-n hagytuk a tévét, néztük a Dalnok illetve Megasztár részleteket, beszélgettünk.
  • 00.15: Mire észbekaptam, Barna leküldött három pohár pezsgőt.
  • 00.20: Elmagyaráztam Nejnek, hogy mi jelenleg a legnagyobb kockázat a lakáseladást illetően: habár van szóbeli egyezségünk egy reményteli vevővel, de ez még nem jelent elkötelezettséget. Legalábbis nem olyan erőset, hogy visszamondjam az ingatlanközvetítőkkel kötött szerződéseinket. Igenám, de ezekben a szerződésekben az is szerepel, hogy ha ők kiközvetítenek egy vevőt, aki a szerződésben szereplő paraméterek alapján megvenné a lakást, akkor én mindenképpen köteles vagyok kifizetni a több százezer forintos közvetítési díjat. Oké, a kockázatot igyekeztem minimalizálni, ki a fene akarja pont január első hetében megvenni ezt a lakást… a második hét hétfőjén meg már kötjük az adásvételi szerződést.
  • 00.50: Bontottam még egy üveg pezsgőt.
  • 01.30: Barna elment aludni.
  • 01:40: Nejjel mindketten elővettük a laptopunkat. Küldeni akartam egy levelet, erre az Outlook megtagadta a munkát. Jó tíz percnyi intenzív átkozódás után kiderült, hogy a délután telepített ActiveCard kliens szó nélkül beállította, hogy csak digitálisan aláírt leveleket küldhetek ezentúl – de a kulcs persze nem volt a gépben. Elvoltam, mire hajnalban, enyhe spiccel, megtaláltam az Outlook2007-ben ezt a beállítást. Imádom az ilyen kérdezés nélkül erőszakoskodó programokat.
  • 02.00: Átváltottunk a királyi televízióra. 1968-as táncdalfesztivált nyomtak. Imádtam. Igaz, akkoriban még csak négy éves voltam, de a dalok évekig mentek utána a rádióban, persze, hogy mindegyiket ismertem. Legnagyobb meglepetésre még az előadókat is megismertem, hamarabb, mielőtt kiírták volna a nevüket. Oké, volt, akit csak azért, mert emlékeztem az énekes nevére… de így sem volt ez rossz teljesítmény a memóriámtól.
    Másfelől teljesen pikáns volt egymás után nézni ezt a két műsort: Megasztár betétek után közel negyven évvel korábbi Tánczenei Fesztivál… tényleg tetszett, na.
  • 02.10: Szomorúan vettem tudomásul, hogy az esti torokkaparászás takonykórrá evolválódott. Utálok beteg lenni – márpedig most ilyen vacak hét jön.
  • 03.30: Lefeküdtem aludni.
  • 11.15: Telefoncsörgésre ébredtem. Már a névnél rossz sejtésem támadt: az egyik ingatlanügynök volt. Visszahívtam. Közölte, hogy van egy komoly vevő, aki látatlanban megvenné a lakást. Már nála van a szerződés. Az illető hétmillió forintot akar előlegbe fizetni, azonnal.
    Ilyenkor jön jól, ha az ember előre végiggondol dolgokat. Amikor itt azt írtam, hogy az ember végül eljut oda, hogy nem a világnak, hanem magának akar megfelelni, akkor az alatt azt is értettem, hogy tetteink egyik legfőbb motivációja az kell legyen, hogy azok összhangban legyenek a lelkiismeretünkkel. A disszonancia életre szólóan rá tud tapadni az önmagunkról alkotott képre.
    No, száz szónak is egy a vége, az ügynök még végig sem tudta mondani a beszédét, már közbevágtam és közöltem, hogy tekintse felbontottnak a szerződésünket: jelenleg már van egy szóbeli megállapodásom és nálam a szóban kötött szerződés ugyanolyan erős, mint ha papíron lenne. Próbált győzködni, hogy rengeteg olyan esetet látott már, amikor nemhogy a szóbeli szerződést rúgták fel, de a már megkötött adásvételit is. Csak vonogattam a vállam: különbözőek vagyunk.
    De azért nem vagyok teljesen nyugodt.
  • 13.00: Egy régi cimbora kicsit karcos házipálinkájával kúrálom a torokfájásomat. Jagermeister? Ugyan már, az ember előbb-utóbb mindig visszatér az alapokhoz.

Nos, tehát így.
Ha igaz a babona, akkor alapvetően nyűgös, de jó hangulatú évre számíthatunk.
Állunk elébe.

2 Comments

  1. Hogy tetszett a Hogfather? Nekem nehez volt a hangulatat elkapni az elejen, de aztan alig vartam a masodik reszt. Lehet eloveszem ujra a Discworld ebookokat.

    Egyebkent feladat: http://fb2.hu/blogs/fb2.php?title=5_dolog

  2. A Hogfather? Nekem rettenetesen.. de én elfogult vagyok. Nem kicsit, nagyon.

    Ja, a feladatot már olvastam korábban is. Őszintén szólva én nem vagyok túlontúl oda az ilyen akciókért, kicsit mesterkéltnek tartom őket. Másfelől meg, ahogy végiggondoltam, mi az amit nem írtam le eddig magamról… van ugyan, de azokat nem is akarom leírni. :)
    Szóval most ott vagyok, hogy egyelőre nem jut eszembe semmi, és a téma prioritása sem sürgős. Aztán ha mégis megszületik az ötlet, akkor megírom.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading