Apeh és a XXI. század

Mint korábban is írtam, megkaptam a sokadik levelet az Apehtől, hogy legyek kedves regisztráljak a csillagügyfélkapun keresztül.
A levélben – és a weblapon is – ezzel a szövegrészlettel találkoztam:

A kötelezettség minden havi adó- és járulékbevallás benyújtására kötelezett munkáltatóra és kifizetőre, továbbá a kiegészítő tevékenységet nem folytató egyéni vállalkozóra vonatkozik.

Habár a szöveg explicite nem tartalmazza, hogy a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozónak nem kell havonta elektromosan adót bevallani, de sansz azért van rá, jókora.
Meg kellene kérdezni.
Ott van a lapon, hogy hívjuk a 189-es telefonszámot. Nosza. Rövid IVR, végre embert kapok a drót túlsó végére. Elmondom, mi a bajom, erre közli, hogy nadehát ez adózási probléma, ahhoz ő nem ért. De átkapcsol az adóhivatalhoz. Jó. Ott jó 3 perc zenehallgatás után vette fel egy hölgy. Akkor még nem tudtam, mekkora szerencsében volt részem. Neki is elmondtam a bajomat. Indignáltan közölte, hogy ez egy technikai osztály, ők nem foglalkoznak ilyesmivel, de kapcsolja a megfelelő részleget. Vagy 5 perc zene után közölte az IVR, hogy most éppen senki nem ér rá, telefonáljak később. És letette.
Remek. Telefonálnék ugyan, de fogalmam sincs, mi volt az a szám, amelyre átkapcsoltak.
Viszont annyira reklámozták a www.apeh.hu oldalt, gondoltam, megnézem. Szépnek szép… csak éppen nyoma sincs mindazon szolgáltatásoknak, melyeket reklámoztak. A telefonszámokat tartalmazó oldalt is csak a honlaptérképről találtam meg, ami azért nem kicsit snassz. Itt azt írták, hogy a kék számot csak vezetékes telefonról lehet hívni, mobilról más számon kell támadni. Mivel ügyfélnél voltam egész nap, így csak a mobiltelefon jöhetett szóba. Hívtam négyszer-ötször a megadott számot, nem vették fel.
Nyomozzunk tovább. A honlaptérképről megtaláltam végre azt az oldalt, melyet a telefonban is annyira dicsértek: írhatok levelelet a hivatalnak. Ugyan csak egy form, de a semminél több. Kitöltöttem. Elküld. Erre közölte, hogy nem jó a megadott adószám. Itt kezdődött először rángatózni a szám széle. Egyrészt csak be tudok gépelni ennyi számot… másrészt ki a vérvörös búbánatos lóherét érdekli, hogy mi az adószámom? Egy teljesen általános kérdést szeretnék feltenni, adószámtól függetlenül. Alaposan átnéztem a beírt számot, jó volt. Még nyomtam néhány Entert, de nem jutottam át a szigorú kerberoszon.
A nyitólapon találtam egy központi telefonszámot. No, talán ez bejön. Hívtam… erre egy gépi hang közölte, hogy ha információra lenne szükségem, akkor hívjam a következő számokat (és felsorolta a korábban már megtalált számokat), amennyiben ismerem a kért melléket, akkor pedig gépeljem be.
Innen is lepattantam. Hívtam ismét a 189-et, azzal a kemény szándékkal, hogy elkérem az ügyintézőtől, milyen számra kapcsolt pár órával korábban. Az első néhány ütésváltás hamar megvolt, az új hölgyemény sem tudott válaszolni és felajánlotta a kapcsolást.
– Állj! – sikoltottam a kagylóba – Ne kapcsoljon, csak mondja meg a számot!
– Mit gondol? – méltatlankodott – Azt nem lehet.
És átkapcsolt.
Most viszont már egyből nem volt szabad ügyintéző, így az a dög automata letette a telefont.
Velem nem csesztek ki, gondoltam, láttam valami telefont darabban a tesztszobában, megnéztem, volt rajta városi vonal. Juhhé. Hívtam a kék számot – és igen, ez volt az a titkos szám, melyet az ügyintéző nem volt hajlandó elárulni.
– Alakulunk – gondoltam optimistán.
Felhívtam. Erre a gép bekérte az irányítószámomat.
– Nem mindegy, te rohadt dög! – rúgtam bele az asztal lábába. Mi a jóisten köze van egy általános kérdésnek ahhoz, hogy melyik kerületben lakom?
A történet további része határozottan unalmas. Bolyongtam az IVR menükben, de akárhányszor odáig jutottam, hogy megvolt, hová kellett mennem és már csak az ügyintézőnek kellett volna felvennie a telefont, pár perc zenehallgatás után az automata kivágott a vonalból. Mint macskát szarni.

Időközben megtaláltam az IVR menüt a weboldalon is (csak dolgoztak valamit a fiúk), itt akadt a szemembe a szöveg:

Ha Ön az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemének megszerzését legfeljebb 12 hónappal megelőző időpontban szerez lakóingatlant, de az ingatlant részben vagy egészben adókedvezmény érvényesítésére jogosító lakáscélú hitelből, vagy más támogatott forrásból finanszírozta, nem veheti igénybe a lakásszerzési kedvezményt a lakáscélú felhasználás azon része után, amely a lakáscélú hitelből vagy más támogatott forrásból származik.

Mivel lakásvásárlásban/eladásban is érdekelt vagyok, megpróbáltam grokkolni a szöveget, de egyszerűen nem sikerült. Mély szemantikai elemzés kimutatta, hogy a problémát az okozza, hogy a “de az ingatlant” fordulat nem igazán egyértelmű, melyik ingatlanra vonatkozik. Márpedig kurvára nem mindegy.
Gondoltam, ezt is megkérdezem. Innentől felváltva menüzgettem a két kérdést illetően, természetesen irányítószámilag végigvariáltam fél Budapestet. A durván húsz hívásból, jó egy óra alatt egy olyan sem volt, hogy ügyintéző vette volna fel: mindig pár perc zene, majd a géphang, hogy mindegyik ügyintéző dolgozik.

Na most erre legszívesebben annyit mondtam volna csak, hogy dugjátok fel magatoknak az összes rendeleteteket a Vámosi-Nagy Szabolccsal együtt – de a legdurvább, hogy nem mondhatom. Mert ha elkefélek valamit, akkor természetesen én leszek a hibás és már vernek is vasba.

Azért ilyenkor meg tudom érteni a gyereket, hogy néha nem akar felnőtt lenni. (Pár évvel ezelőtt megmutattam neki, hogy már van adókártyája – hogy a hivatal már rákészült arra, hogy egyszer majd adóalany lesz. Azt a lesápadást… le kellett volna fényképezni.)