Nézőművészeti

Még egy gondolat erejéig térjünk vissza ehhez a színházi estéhez.
Volt egy olyan jelenet a darabban, amikor az oktató és az asszisztense a tapsolást gyakoroltatták a közönséggel. Kiálltak a színpadra és először csak óvatosan, később egyre lelkesebben nekiálltak tapsolni. A tapsot – fura kényszerből – átvette a közönség és eleinte ők is óvatosan, később egyre jobban belemelegedve tapsoltak, pontosan olyan ritmusban, mint ahogy a színészek előírták. Hangsúlyozom, a színpadon semmilyen előadás nem folyt, csak két színész tapssal diktálta a tapsolás ritmusát.
Óvatosan körbenéztem: Nejen és rajtam kívül mindenki lelkesen tapsolt a közvetlen környezetünkben. A hangerőből ítélve nagyjából ez lehetett az arány a teljes teremben is.

Marhára kíváncsi vagyok, hogy a darab végén hányan értették meg a mondanivalót… hányan éreztek legalább röstellkedést, hogy menetközben parancsra tapsoltak, anélkül, hogy bármi okuk is lett volna a tetszésnyilvánításra?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *