A partnak tartunk, Sir

A profizmus időnként nagyon apró dolgokon múlik. Például olyanon, ahogy leutaztunk pénteken Kenesére, a céges bulira. A csoportunkból mind a nyolcan mentünk – az ugye két autó. Már majdnem be is ültünk volna, amikor egy kolléga megjegyezte, hogy nem jó a beosztás, mert az összes Windows-os szakértő egy kocsiba került. Igaza volt – a vége az lett, hogy Janit odavetettük a networkingeseknek.
Tényleg nem egy nagy dolog, nem is érdemes emiatt túl sokáig fényeznem magunkat – de ha évekkel ezelőtt hasonló gondolat eszébe jutott volna valakinek a cégnél, mielőtt az összes főmufti egy repülőgépre szállt…

A buliról nincs sok írnivalóm. A mi csoportunk egy nappal előbb ment le, szűk körben végigborozgattuk az estét, sztorizgattunk. Nem, nem IT. Aztán sportnap és este – a hangokból itélve – szilaj jókedv. A magam részéről kimaradtam belőle: egyrészt, mert mire lementem, a többség már behozhatatlan előnnyel vezetett, másrészt mert már öregszem és egyre kevésbé hiányoznak az ilyen ‘ereszd-el-a-hajam’ jellegű mulatságok, harmadrészt meg vittem magammal sürgős munkát.

A mai reggelire – gondoltam – villantok egyet: felvettem az orosz microsoft-os pólómat. De ez se jött be, Jani ‘4. Traktortalálkozó’-s pólója mindent vitt. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *