Vidám érdeklődők

Túl vagyok két, nagyon fárasztó megbeszélésen. Tulajdonképpen az eddigi kereséseink során három olyan házat találtunk, mely átment a rostán. A lakásunkat ugyan még nem adtuk el, de a talált ingatlanok vannak olyan jók, hogy megérné áthidaló hitelt felvenni.
Persze így rendkívül megbonyolódik a helyzet – nem csak a sajátom, hanem a jövendőbeli eladóé is, hiszen neki az én komplikált megoldásomat kell beleillesztenie a saját, szintén nem túl egyszerű megoldásába. Az első megbeszélés nem is járt sikerrel – ha csak egy héttel is, de nem tudom a megkívánt időre a pénzt biztosítani. A második ingatlannal kapcsolatos tárgyalás tegnap délután volt, itt még van esély. Apró kellemetlenség, hogy a tulaj zsigerből irtózik a bankoktól – én meg gyakorlatilag csak banki kölcsönből származó pénzt tudok neki adni.
De a legjobb mindkét helyen az első reakció volt. ‘Dehát nem is magát vártam’ – hőkölt vissza mindkét esetben az eladó. Ugyanis azon a napon, amikor megtekintettük az ingatlanokat, nem csak mi jártunk ott. És a többi érdeklődő mind mélyebb nyomott hagyott az eladókban: lelkesedtek, bezsongtak, visszajártak – míg mi viszonylag szenvtelenül jártunk csak körbe, kellemetlen kérdéseket feltéve. Nem kezdtük el már ott helyben berendezni, nem éltük bele magunkat, hogy már ott lakunk. Elvégre ez még csak érdeklődés.
Mindenesetre az látszott, hogy az eladók jobban kedvelik a lelkes érdeklődőket.

Legközelebb viszek papírtrombitát.