Mai BKV – 1

Megint az idő. Mostanában egyre több bajom van vele. Valószínűleg azért, mert hihetetlenül feszítettek a napjaim.
Ma délután például 3 érdeklődőt is vártam, akik meg akarták tekinteni a lakást. Szépen katonásan be voltak táblázva.
Az első illető meglehetősen korai időpontot kért. Vendéglátós és délután veszi fel a munkát. (Le sem tagadhatta volna. Közölte, hogy valamikor már lakott errefelé, de amikor soroltam neki az utcákat, csak pislogott tanácstalanul. Végül amikor közöltem vele, hogy a szomszédos utcában van három sarokra az egyébként nagyon kíváló Nótafa étterem, akkor éreztem a hangján, hogy végre képbe került.) No, tehát ő fél ötre jött. Szerencsére ma egész nap ügyfélnél voltam és hamar lezongoráztam a munkát.
Jöttem is volna haza, de már a metróállomáson sejteni lehetett, hogy balhé van. Nagyon sokan voltak, alig tudtam átverekedni magam a szokásos helyemig. Aztán egy borízű hang nekiállt nyugtatgatni a tömeget a hangszóróból – persze az emberek egyre idegesebbek lettek. Végül közölték, hogy ebből metró már nem lesz, odakintről indulnak a metrópótlók. Hagy ne részletezzem, milyen izgalmas volt megtalálni a Kálvin-téren, hogy egyáltalán honnan is indulnak a buszok. Az se volt kis fegyvertény, hogy feljutottam az első buszra. (Kellett a középiskolás rutin, amikor az ember hétvégi hazautazáskor foggal-körömmel kapaszkodott a Miskolc-Füzesabony MÁV viszonylaton, nem ritkán a nyitott(!) ajtó legalsó fokán.) Ne is bolygassuk, milyen volt eljutni a Nagyvárad-térig. Az mindenesetre vicces volt, hogy ugyanazt a furcsa sapkás embert többször is láttam a Kálvin-tér – Ferenc körút között. Mármint az volt vicces, hogy a hapi gyalog volt, mi meg busszal.
De végül elvergődtünk a Nagyvárad-térig, lementünk a metróállomásra – és ott jött a hidegzuhany: amíg mi azon a hihetetlenül zsúfolt metrópótló buszon araszoltunk a felszíni dugóban, addig odalent megszerelték azt a mittudoménmit, ami a műszaki hibát okozta és a metrószerelvények már virgoncan jártak.
Alig voltam dühös. Első körben cikáztak is a BKV gyalázó gondolatok a fejemben, de aztán lehiggadtam és elkezdtem a másik oldalról szemlélni az esetet. Aki a metrópótló buszok beindítása mellett döntött, az akkor még nem tudhatta, mennyi idő után javítják ki a hibát. Szintúgy nem tudhatta, hogy a felszín éppen bedugult. Azon ugyan lehet morogni, hogy a metróval párhuzamos felszíni közlekedés megszűnt – de őszintén szólva, amikor van metró, ki utazna azzal? Adódik, hogy csak üzemszüneti tartalék kell – az meg volt.
Szóval, jelen helyzetben szimplán pechem volt – a BKV nem tehetett többet.
Esetleg nyalókát osztogathattak volna a kijáratnál – ha már úgy is szoptunk.

ps: Kicsi hasonlóságot érzek e között az apró aszinkron cucli és a lakáskavarásunk között. Pl. lehet, hogy áthidaló kölcsönt veszek fel, de lehet, hogy egy hétre rá – miközben a bank még bőszen bírál – már beesik egy vevő.
Sors, nekem ne teret nyiss – egyszerűen csak ne szivass.

2 thoughts on “Mai BKV – 1

  1. Én utaznék párhuzamos felszíni járművön, konkrétan villamoson. Pár metrómegálló erejéig nem éri meg a mozgólépcsőzés, és a fenti látvány is érdekesebb, mint az alagútban futó kábeleké. :) Azonkívül a metrómegállók a hatékonyság miatt szükségszerűen távolabb esnek egymástól, mint a villamosmegállók. Télen pedig a metróban teljesen más a klíma (értsd: van fűtés), lehet ledobálni a ruhákat vagy beizzadni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *