Álmok hónaljperspektívából

Szeretek az álmaimmal foglalkozni. Nagyon pontosan képesek visszajelezni – egyfajta képes beszéddel -, hogy milyen állapotban vagyok, mik foglalkoztatnak igazán. Nem ritkán megoldást is adnak egy-egy szituációra.
De ilyet, mint tegnap este, még nem tapasztaltam. Álmodtam valamit – a történet most mindegy – olyan formában, mintha egy ügynök mutatná be az egészet:
“Tessék kedves Hölgyem, látja, ez itt a sziklafal. Olyan meredek, mint ahogy a hirdetésben is jeleztem. Külön felhívom figyelmét az egyes szirteken kitüremkedő fűcsomókra, bokrokra. Hát nem csodálatos az összhang a kemény határozott szikla és a lágy, de makacsul túlélő növényzet között? Vegyük észre a színek harmóniáját, a belőlük áradó nyugtató hatást. A szikla tájolása dél-délnyugati, ez azt jelenti, hogy ebéd után a napsugarak csodálatos fényben világítják meg a bokrokat, egyfajta szűrt fénnyel vonva be a köveket.
Így, most haladjunk tovább. Ennél a szirtnél fogunk leesni… tessék nyugodtan előrefáradni, a cipőket nem kell levenni.”