Megírtam anno, hogy milyen csúfosan jártam: ellopták a buszon az igazolványtárcámat, így napokat töltöttem az okmányirodában és végül jó 25e pénzbe került, mire mindent pótoltam.
Erre tegnap kaptam egy telefonhívást.
– Halló, Petrényi József.
– Halló. Jó napot kívánok. XY vagyok, a zöldséges a Határ útról.
– ?????? ?
– Tulajdonképpen azért hívom, mert van itt nálunk egy igazolványtárca. Nem Ön hagyta el mostanában?
– Nem egészen. Az enyémet ellopták – de azon a környéken, ahol az Ön üzlete is van.
– Akkor ez lesz az. Eljön érte?
– Természetesen, délután beugrok.
El is mentem, ide is adták. Mint a hölgytől megtudtam, azért csak most, másfél hónap után került elő a tárca, mert a tolvaj bedobta valami láda mögé és csak ma mozgatták meg azt a részt.
Örüljek… ne örüljek… végülis mindegy. Akármit csinálok, ami lényeges, az már megtörtént – bánkódni rajta szvsz felesleges.
Nem mellékesen letesztelhettem, jól emlékeztem-e, mi minden volt benne. Három helyen tévedtem: elfelejtkeztem a segédmotor jogsimról (igen, nekem van külön kismotor jogsim), a könyvtári olvasójegyemről – és a legdurvább hiba, nem emlékeztem, hogy a tárcában volt az adókártyám is. Szerencse a balszerencsében, mert ha időben eszembe jut, mehettem volna ezt is megújítani, márpedig mind közül ez talán a legnagyobb szívás.
2006. November 07. Tuesday at 22:06
A 2 jogsit irigylem egy kicsit !
2006. November 07. Tuesday at 22:09
Na ezt én írtam a 2 jogsit irigylem , te majd válaszolsz ! :)
Úgy hagytad a neved a gépemen !
2006. November 07. Tuesday at 22:18
Már megijedtem, hogy nem tudom, mit csinálok. :)
Ja, a két jogsi jól mutat – de túl sok mindenre nem jó, mert a régi már le lett tiltva. (Mondjuk fogalmam sincs, hogy mennyire nézik egy ellenőrzésnél.)
2006. November 08. Wednesday at 12:12
Amig nem radioznak, addig szinte semennyire.