Day: October 25, 2006

Imádok élni

Ma este nagytakarítást csaptam a gépemen, így került szemem elé egy régi fényképekből összerakott videó.
Gondoltam, megosztom.

Habár önmagában sem lenne rossz, de van története is. Több helyen említettem már, augusztusban volt egy epehólyageltávolítós műtétem, mely nagyjából közepesre sikerült: volt egy kis komplikáció, emiatt kicsit lassúbb volt a felépülésem is, de azért jól sikerült a műtét. Mivel a lyukakat a hasizomba fúrták, így a felépülés legkomolyabb problémája a mozgás gyakorlása volt. Sokáig csak feküdtem, illetve rövidebb, lakáson belüli sétákat tettem.
Aztán egy napon elegem lett az ágy-klotyi távolság abszolválásából, gondoltam egy nagyot és nekiindultam a lakókörnyezetemnek. Természetesen fényképezőgéppel – a lassú totyogáshoz nagyon jól illett a fotózás. A durván egy kilométert jó másfél óra alatt tettem meg – de abban az állapotban ez hatalmas fegyvertény volt.

Aztán valamivel később összefűztem a képeket egy videóba, tettem alá egy nagyon odaillő zenét – és most már az Interneten is kint van a felvétel.

Jóska

Hádzs jósolják náktek valamit – kántálta a cigányasszony, amikor leszálltunk a buszról.
Nos, én is ilyen jövőlátó állapotban vagyok, hagy osszam meg a töprengéseimet veletek.

Az ország szemmel láthatóan hisztérikus állapotban van. Na jó, nem az egész – de jelentős része. Ez a hiszti magától nem fog elmúlni – egyfelől, mert vannak, akik szándékosan gerjesztik, másfelől pedig itt Gyurcsánytól a hisztizők nem fognak elfogadni semmilyen válságkezelő csomagot. Azt a csomagot, amely még meg sem érkezett, hiszen még nem történt semmi – de már most is óriási az eszetlen hiszti. Olyan most az ország, mint a fogorvos várószobájában ész nélkül toporzékoló gyerek, miután meghallotta bentről a fúró hangját.
Ez a hiszti egészen addig fog tartani, amíg a gyerek nem kap egy kurva nagy pofont. Egy akkorát, hogy taknya-nyála kifröccsen. Egy akkorát, amely ráébreszti, hogy nincs biztonságos menedék és a hisztizéssel rengeteget veszíthet.

Mik lehetnek ezek a pofonok:

  • A kormánynak nem sikerül úrrá lenni a helyzeten, a befektetők elunják a kutyakomédiát, az országot leírják, drasztikusan megdrágul a hitelhezjutásunk, a forint beszakad és felugrik 350-380 közé. Mindenki, akinek devizahitele van, szembesül vele, hogy tartozása 30%-kal megnőtt, miközben fizetése törtrészére esett vissza. A segélyek, nyugdíjak, az egészségügy, az oktatás bizonytalanná válik – nem törvényi szabályozás következtében, hanem azért, mert vagy nem, vagy csak drágán fogunk hitelhez jutni a nemzetközi piacon – azaz nem lesz rá zsé.
    Ez elég nagy pofon lenne, de félő, hogy nem elég nagy. Akiket eddig félrevezettek, azokat lehet, hogy ezután is félre lehet majd.
  • Kaphatunk sokkal nagyobb pofont is. Az EU mondhatja egy idő után, hogy ez lófasz, nem demokrácia – és amíg vissza nem áll a demokratikus működés – igen, az államfő, a miniszterelnök, a parlament és a független, csak a parlamentnek elszámolással tartozó közjogi méltóságok/intézmények rendszere -, addig nincs egy peták fejlesztési pénz se. Azaz főhetünk a levünkben, a hirtelen nyomorulttá vált környezetünkben, kilátástalanul. Mert addig zárva lesz a csap, amíg nem történik változás – és elnézve a feleket, változás márpedig nem lesz. Nem tehetek róla, de nekem van egy olyan megérzésem, hogy a jobboldal pont ezt az állapotot tűzte ki célul. Ha helyzet úgy rendeződik, hogy ők kerülnek hatalomra. akkor ők lehetnek a megmentők – és amíg uralomra nem kerülnek, addig a komcsik egy fillér EU pénzt nem költhetnek. Az ország… hát, azt tudhatjuk, mennyit jelent számukra az ország.
  • És természetesen létezhet még nagyobb pofon, a hideg polgárháború átfordulhat meleg polgárháborúba. Lassan lesz itt akkora gyűlölködés, mint amekkora volt a szerbek és a horvátok között.

Nos, a forgatókönyvek elég meredekek, elismerem. De fél évvel ezelőtt a mostani helyzet is elképzelhetetlen volt.
És még nincs vége, még mindig lehet fokozni a helyzetet, létezhet ennél meredekebb forgatókönyv is: pl. az, hogy létrejön egy társadalmi kiegyezés és megpróbálunk közös erővel kimászni a szarból.
Szvsz ennek látom a legkisebb esélyét.