Az élet megy tovább… de még milyen sebességgel

Nem semmi nap áll mögöttem. Hajnalban nagyon későn feküdtem, nagyon korán keltem. Mint mindig, amikor élet lengi be ezt a kedves várost. Aztán reggel elvittem a kocsit a szerelőhöz, veszekedtem. Utána kerestem egy automatát, vettem ki pénzt és egyből le is perkáltam az Express irodában. Lakáshirdetésre. Hátha. Utána egy lendületes sprinttel még éppen beértem a türelmi zónán belül a munkahelyemre – mely sprint meglehetősen felesleges volt, hiszen egész nap nem találkoztam főnökkel. Ettől dolgoznom még kellett, persze. Délután elmentem a kocsiért, természetesen megint veszekedtünk. Pontosabban kifejtettük egymásnak, ki mit ért a garancia kifejezés alatt. A vége 50% lett. Ami persze baromi sok, tekintve, hogy körülbelül 10 méter megtétele után a kocsi szórta ugyanazt a hibát, amellyel odavittem. Visszamentem, megint veszekedtem egyet. A szerelő kijött, mentünk egy jó nagy kört, a kocsi úgy ment, mint a kisangyal. Hiba szál sem. A szerelő kiszállt, elnézést kértem, hazamentem. Felkaptam a nagylányt, elmentünk bevásárolni a jövő hétre. Mondanom sem kell, a kocsi ment kb. 20 métert, majd újra megnyekkent. A Tesco-nál már két kézzel rángattam a sebváltót, hogy be tudjam tenni rükvercbe. Valahogy hazavergődtünk. Rögtön hívtam a szerelőt, hogy holnap reggel megyek.
Szerintem veszekedni fogunk.
És most már itt van az este, az előszoba fullra be van terítve szatyrokkal, de nincs kedvem elpakolni, viszont valamilyen véletlen folytán – magam sem tudom hogyan – de elfogyott egy üveg olaszrizlingem… szóval zajlik az élet.

2 thoughts on “Az élet megy tovább… de még milyen sebességgel

  1. A fönökök minden kedden a te legfontosabb partnerednél kezdenek heti meetingen, utána délre jönnek ki az én legfontosabb parneremhez heti meetingre (aztán általában itt is maradnak…:))
    Egyébként nem felesleges most Expressre költeni, amikor eltünsz egy hétre…?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *