Az igazi

Elgondolkodtam a tegnapi darab egyik mellékszálán.

Valahogy megérzi az ember, ha olyan emberrel találkozik, akivel pontosan összeillik. Egy élet során talán 4-5 ilyen találkozás lehet. Szerencsés esetben a felek azonos életkorban és azonos érdeklődésben leledzenek. Még szerencsésebb esetben össze is házasodnak.
És – ha az ember képes megragadni a szerencséjét – akkor a későbbi találkozásokat egyszerű bólintással ugyan tudomásul veszi, de már nem rúgja fel a meglévő kapcsolatát – még akkor sem, ha az új kapcsolat, időeltolódás miatt, talán előnyösebb is lehetne.

8 thoughts on “Az igazi

  1. Végülis tényleg nem ennyire egyszerű, de a summázat ez. Nekem legalábbis.

    Mi is van mögötte? Van egy ideális párkapcsolatod x éve, illetek egymáshoz, jól érzed magad – ahogy a nagykönyvben. Egyszer feltűnik valaki, akivel úgy érzed szintén marhára passzoltok egymáshoz.
    Ott van az újdonság varázsa, a hódítás, a fellángoló szerelem – az egyik oldalon. A közös élmények, az egymáshozcsiszoltság, a szerelem lanyhulását ellensúlyozó mély barátság, neadjisten a gyerekek – a másik oldalon. Harmónia kontra Ismeretlen. És tudod, hogy az egyik kapcsolat már garantáltan bevált – ezt kellene megkockáztatnod egy másikért, ahol a legjobb variáció is az, hogy talán az is be fog válni.
    Én vagyok annyira racionális, hogy csak bólintok, elmosolyodok és megyek tovább. Örkénynél spec. máshogy volt.

    Az viszont tényleg egy másik történet, ha ránézésre minőségi különbség van a két kapcsolat között. Az egyben azt is jelenti, hogy a meglévő kapcsolatod mégsem volt annyira ideális – hiszen az új csak úgy lehet jobb.

  2. nana, a Harmoniat az ido vasfoga koptatja, az Ismeretlen meg nem az, ha “Igazinak” tunik.

    racionalitas? ebben? nana :) lehetunk okosak, szepek, de a racionalitas ezen a terepen erosen kissebbsegben van – mar ha TENYLEG a 2. sz. IGAZI jon szembe :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *