Október hatodika nekünk nem csak tragikus ünnep, hanem kellemes is. Anno 1990-ben ezen a napon esküdtünk örök hűséget egymásnak Nejjel. (Furcsa véletlen, hogy a tanuinkból vértanuk lettek: valami ostoba indokból nekiálltak versenyt inni. Az eredmény döntetlen lett. Súlyos döntetlen.)
Sokáig gondolkodtam, mivel lepjem meg Nejt. Jó ideig ez a program vezetett:
Több ezer éves hagyományt elevenít fel a nemzetközi kortárszenei élet egyik legismertebb együttese, a Klangforum Wien, amikor Platón nyomán valódi zenés Lakomára invitálja a kortárs zene rajongóit. Az egyedülálló, majd’ nyolcórás produkció keretében az 1985-ben alapított szólista-együttes keresztmetszetet ad a 20. századi zene rendkívül gazdag történetéből. Ám az est fő attrakciója, hogy a Mahlertől Iannis Xenakison át Morton Feldmanig nyúló zenetörténeti ív valódi gasztronómiai támaszt kap: egy gondosan összeállított, a művekhez kötődő, különleges vacsora hat fogása és a hozzá tartozó jófajta borok lesznek a nagyszabású koncert kísérői.
Egyedül a nyolc óra zavart. Aztán rákerestem az interneten és találtam egy német oldalt, ahol röviden összefoglalták a szabályokat. A legfontosabb: horkolni tilos. No, innentől adtam fel. Nyolc órán keresztül evés, ivás, zenehallgatás, mindez egy matracon – és még ne is horkolhassak… ez sajnos nem megy.
Eleinte próbálkoztam valami jópofa jazz koncerttel, de mindig volt valami zavaró tényező. Így maradt végül is egy egyszemélyes színdarab: Mácsai Pál csinált úgy, mintha Örkény István lett volna és sztorizgatott az életéből. Marha jó volt. Most mindenesetre túrhatom át az Örkény köteteket mert a sztorik több, mint fele ismeretlen volt számomra.
A színház után dukált egy vacsora is egy kellemes helyen. Ismerve Nejt, csak valami halétel jöhetett szóba. Kész szerencse, hogy ott volt pár sarokra a Mare Croatium étterem, ahol egy rövid időre megint Horvátországba utaztunk.
Jó volt. Szolíd, kellemes este.
És végre Nej is ráér esténként, így beindíthatom újra a színházbajárós szervezkedéseimet.
Recent Comments