Tegnap este sem voltam nyugodt, de ma este kifejezetten ideges vagyok. Olyan érzésem van, mintha be lennék zárva egy szobába egy nyáladzó elmebeteggel, akinek valahogy töltött revolver került a kezébe.
Azt hisszük, hogy velünk, az országgal, sohasem történhet semmi baj, hiszen eddig is megúsztunk mindent. Hőzöngünk, röhögünk, jól megszívatjuk azt a másikat, aztán majd lesz valahogy.
Pedig ez nem igaz. Ha nem figyelünk, pár év múlva mi fogunk átjárni Ukrajnába koldulni.

ps: Most olvasom, hogy ma sem ússzuk meg balhé nélkül. Csak tudnám, miért reménykedtem.