Day: September 18, 2006

Friss hús

Alapvetően az az ember vagyok, aki azt mondja, hogy 7 óra 59 perc, nem pedig azt, hogy 1 perc múlva nyolc. Mert egyáltalán nem biztos, hogy egy perc múlva tényleg nyolc lesz.
Emiatt nem is nagyon irkáltam arról, ami már pár hete a háttérben folyik: konkrétan arról, hogy Jancsibácsi feladja bankszektorbeli pályafutását és átigazol az outszorszing világába, azaz hozzánk.
Mivel ma volt az első napja az új kolhozban, úgy vélem, immár jó eséllyel tényként kezelhető a hír.

Sok sikert uram és üdvözlet a fedélzeten. Elkeseredni nem kell, előbb-utóbb lesz más munka is, mint fedélzetmosás. :)

Historia est magistra vitae

Középiskola, történelem, XIX század vége, XX. század első fele – hogy én mennyire utáltam ezt az anyagot. Egyik kormány a másik után, ez ilyen rendeletet, az olyan törvényt, ez így bukott meg, arra amúgy szavaztak, kormánypárt, ellenzék, mamelukok, Tisza párt, Bethlen párt – istenem de nem értettem, miről van szó, mennyire is untam az egészet.
Utódaink bezzeg szerencsésebbek.
Elképzelem a történelemkönyvben ezt a Gyurcsány beszédet… elképzelem, hogy az órán az iruló-piruló történelemtanárnő és a nem is túl visszafojtottan röhögő kamaszok kielemezik a rejtett mondanivalót… rögtön izgalmasabb az anyag.

Érettségi tétel:
A Gyurcsány-féle “Elkúrtuk…” beszéd hatása az ország gazdasági konszolidációjára.

És ahogy elnézem a fejleményeket, még csak elhallgatni sem lehet, mint Ady betegségét.

Suli.info

Lányom iskolájának sikerült megint meglepnie. Küldtek egy levelet, melyben értesítettek, hogy bevezetik a Suli.info szolgáltatást. Nagy vonalakban arról van szó, hogy sms-ben/emailben elő lehet fizetni különböző csomagokra – és annak megfelelően értesítenek a gyerek iskolai dolgairól (jegyek, beírások és egyéb besúgások).
Sajnos elkövették azt a hibát, hogy megpróbálták agyonmarketingelni a szolgáltatást és mellékeltek néhány khmm… mondjuk úgy, olvasói levelet, melyben arról lelkendeztek valami szülők, hogy milyen jó, most már pontosan tudják, mi van a gyerekekkel a suliban.
“Beszélgetni nem próbáltál meg vele, b+?” – horgadt fel bennem egyből az ellenérzés.
Olvasgattam, forgattam a papírokat, de az ellenérzés nem akart elmúlni. Pedig akár még érintett szülőnek is tekinthetném magam, mert volt olyan időszak, amikor a csajszi nemes egyszerűséggel eltitkolta a rossz jegyeit, mi meg év végén a tanár vérét akartuk venni, mitől lett olyan rossz a bizonyítvány. Aztán kiderült a turpisság, tudomásul vettük, hogy a lányra jobban oda kell figyelni. Nej irgalmatlan sokat tanult vele délutánonként – így most már a jegyek sem annyira rosszak, hogy titkolgatni kelljen azokat. Meg talán a csajszi is érettebb lett egy kicsit.
Na, mindegy, elhiszem, hogy életképes lehet ez a szolgáltatás – de csak végképp elrontott szülő-gyerek kapcsolat esetén. Talán.
Mindenesetre a múltkori esethez hasonlóan megint megkérdeztem a leányzó véleményét. Meglepően bölcs választ kaptam.
A lényege: Hagyjuk meg a gyereknek, hogy ő közölhesse a jegyét. Ha jó jegyről van szó, akkor hagy örülhessen együtt a szülő és a diák. Ha rossz jegy csúszik be, akkor adjuk meg a lehetőséget a gyereknek, hogy frissiben elmondhassa a körülményeket, illetve a tervét, hogyan fogja kijavítani a hibáját. Ha úgy megyek haza, hogy már órák óta tudom, hogy kettest kapott matekból, akkor mire hazaérek, már nem leszek abban az állapotban, hogy higgadtan beszélgetni lehessen velem.
És egyáltalán, hagy a gyerek mondja meg: vállalja be, hogy kellemetlen beszélgetést fog kezdeményezni. Ha hazaérek és leordítom a haját, az a részéről pusztán passzivitást igényel.

Abszolút korrekt. Ajánlom a kedves szülők figyelmébe.