Hideg vizet a kopaszra!

Nemrég új lakó költözött a házba. Azóta nincs gond a reggeli ébredéssel. Van egy hároméves forma gyerekük, aki elég sűrűn kiveri kora reggel a torkaszakadtából ordítós merev hisztit.
Nehéz eset. Ez már az az állapot, amikor a gyerek agya kikapcsol, gyakorlatilag a benne lakozó kicsi állat veszi át az uralmat és csak ordít, ordít megállíthatatlanul. Észérvekkel ilyenkor semmire sem megy az ember.
Az első gondolat persze az, hogy megvígasztaljuk, lecsitítjuk benne a félelmet. De ez veszélyes út. Ugyanis ez az az időszak, amikor a gyerek próbálja kitapasztalni, hol vannak a határai. Ha rájön, hogy elég artikulálatlanul ordítania és a szülő azonnal kedves lesz, azonnal nekiáll szeretgetni, akkor egyre többször fogja használni ezt a módszert. Különösen, ha rájön, hogy a módszer annál jobban működik, minél több ember van a közelben.
Valahogy rá kell éreznie a szülőnek, mikor valós félelem az alapja az ordításnak és mikor csak eszköz.
Na jó, de mit lehet az utóbbi esetben csinálni? Győzködni nem érdemes. Elverni? Maradjunk annyiban, hogy gyereket elverni az az abszolút legvégső megoldás, ha már semmi, hangsúlyozom semmi más megoldás nem jöhet szóba. Ez akkor is igaz, ha a szülő idegrendszere cafatokban lóg, tenyere pedig kiállhatatlanul viszket. Az se megoldás, hogy ilyenkor hagyjuk a kölyköt üvölteni – ez az egyenes út Lipótmező felé. Szomszédostól.
Nálunk végül a hideg vizes zuhany vált be. Ez nem olyasmi, ami fájna, viszont roppant kellemetlen. A gyereknek van annyi esze, hogy nem igazán akarja még egyszer megtapasztalni. Másik nagy előny, hogy a hideg víz hatására a csemete elkezdi gyorsan kapkodni a levegőt – nem marad tüdőkapacitás az ordításra. És ha abbamarad az ordítás, az ember átveszi a hatalmat az állat felett.
Egyszer kellett alkalmaznom a módszert. Lányom verte ki valamiért a merev hisztit, ruhástól beledobtam a kádba és rányitottam a hideg zuhanyt. Szegény ott sirdogált a hideg víz alatt – de már nem hisztizett. Később pedig elég volt csak megemlíteni, hogy ‘zuhanyozni akarsz?’ – és máris abbamaradt az eszetlen ordítás.
Senki sem mondta, hogy könnyű szülőnek lenni.

10 thoughts on “Hideg vizet a kopaszra!

  1. Varánusz:
    Annyira nem szomszéd, egy emelettel lentebb lakik és jónéhány lakással arrébb. A hisztit is akkor hallom, amikor a gyerek kivonul az udvarra.
    Beszélni még nem beszéltem velük. Ha belegondolsz… csöngessek be hozzájuk, hogy ‘Kérem, van egy jó tippem…’?
    Úgy meg még nem futottam össze velük, hogy spontán felvethessem a módszert.
    Persze nem kizárt, hogy olvassák a blogot.:)

  2. Szerintem a zuhany nem jó módszer. Pont. Az más kérdés, hogy adott esetben a tüneteket eltünteti. De az okok urak! (és hölgyek) az OKOK!
    A gyerek tükör. Nem is tud más lenni. Vagyis az ok leginkább bennünk van. Egyébként megkérdeztétek a zuhany után a gyereket, hogy mit érzett a hiszti alatt, mit szeretett volna, miért gondolta, hogy hisztizik stb. ?

  3. A zuhany arra jó módszer, hogy utána megkérdezhesd a gyereket. Hogy egyáltalán kommunikálni tudj vele. Amíg ordít, addig aztán kérdezgetheted.
    Roppant hasznos, hogy felvetetted az ok(ok) megszűntetésének a fontosságát – de szvsz az már egy másik történet.

    (Emellett igyekeztem úgy fogalmazni, hogy érezhető legyen a szövegből: a zuhanyra akkor van szükség, amikor úgy érzed, hogy a gyerek zsarolni akar a hisztivel.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *