Csináld magad

Nagy hagyománya van az ún. minimál karikatúracsíkoknak. (Red Meat, Girl vs Pig, stb…) Az a lényeg, hogy habár a figurák nem túl kidolgozottak, maguk a képek is csak egyszerű montázsok… de a poén mégis üt, mint Tyson.
Jó hír mindenkinek, aki úgy érzi, zubog benne a kreativitás, de ha négyen rugdosnák se tudna összehozni egy egyenes vonalat – hogy nem is kell. Varánusz ajánlott egy linket, ahol egy Strip Generator található.
Korrekt figurakészlet, elhelyezhető eszközök, gyors buborék rendezési opciók (Scott Adams például pont a buborékok méretezését tartja a legundoríróbb munkának, én pedig lelkesen bólogatok) – szóval tényleg ott van minden, ami kell.
Egy bajom van csak vele, időnként nagyon lassú az oldal.

Illusztrációként itt egy szakállas poén. Körülbelül másfél percbe tellett elkészíteni.

Nagyítás

(Itt látható eredetiben is – csak piszok lassan.)

Graffiti

Eh… mostanában olvasgattam olyan helyen, ahol nem kellett volna… és jól fel is húztam magam, pedig ezt sem kellett volna.

Viszont annyiból megérte, hogy megvilágosodtam. Kiderült, hogy ezek a lelkes emberek nem ártó szándékkal firkálják össze a házfalakat, hanem művészetük kifejezéseképpen. Így viszont már mindjárt más.

A helyzet az, hogy én is művész vagyok valahol. Érzékeny lelkemet baromira tudja bántani pl. ez a nyavalyás kispolgári szimmetria. Azt találtam ki, hogy művészetemen keresztül úgy próbálom meg rádöbbenteni az emberiséget erre a természeti torzóra, hogy elkapok az utcán egyes embereket és néhánynak a jobb fülét, bal kezét és jobb lábát rövidebbre metszem, míg másoknak pedig a bal fülét, jobb kezét és bal lábát faragom tele székely motívumokkal.
Úgy érzem, vagyok akkora művész, hogy bátran leszarhatom ezeknek a nyavalygó senkiknek azon nevetséges érveit, hogy satnya szerveiket más célokra szeretnék használni. Ellenséges kispolgárok mindig is voltak, de az igazi művész nem hátrálhat meg soha – hogyan is haladhatna enélkül előbbre a világ?

Holnap indulok a baltámmal sétálni.