Lábadozás 2

Az utóbbi időben tapasztaltam néha, hogy amikor benyögöm, mivel kínlódok, a témában egy kicsit jártasabbak, amint meghallják a laparoszkópia szót, csak legyintenek. Az nem is műtét.
Valahol igazuk van. Ennél a műtétnél tényleg nem hasítják fel keresztben a delikvens hasát. Sőt, igazából nem is vágnak, inkább csak fúrnak – igaz, azt négy helyen.
De valahogy mégis, a következmények így se lebecsülendők.

Gyors leltár:

  • Ez a négy fúrás (illetve spec nálam az egyik már vágás) azért csak kellemetlen. Fáj és útban van.
  • A műtét előtt 97.8 kg voltam – most 95,6 vagyok. Nem, a különbözet nem az epekő. Az első zuhanyzásnál borzadtam el, végignézve magamon: ez a két kiló, ez bizony izomból ment el. A combjaim pl. teljesen elvékonyodtak. Lesz mit visszadolgoznom.
  • Hasizom – elfelejthetem. Minden apró kísérlet a használatára komoly fájdalmakat okoz. Tüsszentés, köhögés, kakilás, ágyból felülés, nevetés… meg ilyenek.
  • Az emésztőrendszerem romokban. Bármi apróságot eszek – pl egy szem szezámos goldfischlit -, olyan hatást érek el, mint amikor az ember szórakozásból kockacukrot dob a kólásüvegbe. Elkezd pezsegni a gyomrom, aztán alul-felül megindul az áldás.
  • A lázon és a hasmenésen sikeresen túltettem magam. Lázcsillapítóval és hasfogókkal.
  • A hangom… remélem, visszatér egyszer. Most olyan fátyolos, öreges lett.
  • A vérnyomásom – melyhez korábban órát lehetett állítani – rendesen leesett. Időnként teljesen váratlanul meg-megszédülök.
  • Lassan egy hete nem ittam sört. Igaz, a szakállam kezd visszanőni.

Nos, ennyi. Látható, nem az a négy seb okozza a legtöbb galibát.
Ki lett lendítve a szervezet egy egyensúlyból és meg kell várni, hogy visszaálljon egy újabbra.

Ennek része a napi egészségügyi séta. Az orvos kifejezetten a lelkemre kötötte, nehogy belerohadjak otthon az ágyba. Tény, hogy nagyon kényelmes heverészni, olvasgatni… de csalóka csapda is egyben. Mozogni kell, mégha fáj is.
Eddig a hasmenések miatt hosszabb útra nem mertem elindulni, de mára már bevállaltam egy nagyobb csavargást a Wekerlén – természetesen fényképezőgéppel.
Néhány kép annyira jól sikerült, hogy megosztom veletek. Személyes kedvencem a kőrakók tréfálkozása a Kós Károly szobor mellett, de nagyon tetszenek a rejtett értékek közé tartozó, a régi kockakövek között megbúvó dekorkövek is.
Ilyenek miatt lehet szeretni a telepet.