A kőrakó ember

A reggeli – nem kis mértékben pont az útépítés okozta – dugóban volt időm alaposan nézegetni az utcakő lerakásával megbízott ember munkáját. Tegyük most túl magunkat azon a triviális megállapításon, hogy ‘de jó, hogy ő rakja a követ és én nézem a buszból, milyen vacak lenne fordítva’. Sokkal érdekesebb megfigyelni, hogyan dolgozik az illető. Az ember ugye azt gondolná korábbi tapasztalataiból, hogy be kell szórni alá valami mischungot, rátenni a követ, ráütni egyet-kettőt a kalapáccsal – és már jöhet is a következő. De nem… emberünk ennél sokkal alaposabb.
Leszórt egy kis cementes keveréket, rárakta a követ. Egy kicsit billegett. Kő el, egy kis homokozólapátnyi keverék alá, kő vissza. Most sem volt tökéletes, művelet megismétel. Igenám, de ekkor már a kő egyik sarka magasabbra került, mint a többi. Kő el, mischung megigazít. Kő vissza. Még mindig nem jó, mesterünk megint beszór egy kevés keveréket a kő alá. Amíg állt a busz – olyan 2-3 perc – a lelkiismeretes ember egy követ rakott le. Igaz, azt hihetetlen precizitással. Még láttam, hogy elment a következő kőért: felvett egyet, alaposan megszemlélte, távolról rápillantott, hova kellene kerülnie, majd visszadobta. Valamiért nem tetszett neki… felvett egy másik követ, megvizsgálta… és ekkor kikerült a látókörömből.
Tudom, most lehetne fanyalogni, de én valahogy optimista vagyok. Inkább örülök, hogy láttam egy embert, aki maximálisan komolyan vette a munkáját és nem hajlandó szart kiadni a kezéből, még akkor sem, ha az pusztán csak egy sor utcakő lesz a négysávos úton, utalásképpen elválasztandó az autók sávját a villamos sínektől. Örülök neki, hogy tanúja lehettem egy olyan ember munkájának, akit tetőtől-talpig áthat a minőség iránti igény. És végül örülök annak, hogy az illetőnek lehetősége van ezt a szemléletet terjeszteni is, hiszen a munkát közelről szemlélte lelkes padavanja, akivel időnként meg is vitatta a helyzetet.

1 Comment

  1. A rozsdaportól piszkosak között gépe mellett folttalan fehér trikóban dolgozik. A többi, mielőtt a húszas gömbvasat megfogja, lendületet vesz, kiált, inkább átkozódik, aztán nyög, krákog és köp. Ez a vasbetonszerelő a derekát olyan ívben hajlítja meg és kezét olyan távolságban nyújtja ki,
    amennyire pontosan szükség van. A vasat két ujjal, hárommal, néggyel emeli be, csak ha kell, egész
    tenyérrel. Se több, se kevesebb. Az arcán erőfeszítésnek semmi torzulása. Semmi lendület, semmi erőlködés. Ha a gömbvasak hosszúsága nem egyezik, a többi taszít rajtuk egyet, de akkor a rúd kiszalad, visszalökik, viszont akkor ismét rövid, és ezt ötször megismétlik. Ez a vasbetonszerelő a vasakat a legrövidebb és a legegyszerűbb mozdulattal azonnal hajszálra egymás mellé ejti. Ha valaki nem ért hozzá, azt hiszi, erős. Pedig még csak nem is ügyes. Nem buzgó, nem túloz, nem szorgalmas, nem
    siet. Nem lassú, nem meggondolt, nem higgadt nem ésszerű. A lehető legkevesebb erővel és lehető legegyszerűbb mozdulattal emel, rak fel, a kapcsolót lenyomja, a levágott, vagy hajlított vas fölé hajlik, figyel és kiveszi. A többiek mozdulatainak több mint fele fölösleges, és erőbevetésük természetellenesen túlméretezett, tagjaik értelmetlen és haszontalan íveket írnak le, rozsdaporban állnak, izzadnak és koszosak. Ez a szerelő a vasra néz, és már tudja, hogy a súlyt a lábán, vállán,
    karján, derekán miképpen ossza el, mit kell tenni, hogy a padra tegye, kellő méretben a gépbe tolja. Lába csak annyira csúszik, amennyire kell, válla nem is mozog, keze éppen csak lenyúl, úgy látszik, a vasrúd odatapad és önmagától felemelkedik. Nem krákog és nem köpköd. A vasat figyeli, cipője
    kicsit előrecsúszik, óvatosan lehajlik, mialatt vállával elfordul, és a rúd a gépen van. Most a kapcsolót lenyomja, már levágta, kicsit előbbre, a vas végét egymáshoz méri, most jó, a gép szorít, ismét kapcsol, a kerék fordul, a gömbvas meghajlik, de máris leáll, kezével alányúl, könnyen kiemeli és leejti. Csuang-ce azt mondaná, hogy ez a tao.

    Üdvözlettel: Hamvas Béla

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading